On:
In: Próza, Szépirodalom

Kell, hogy legyenek életünkben olyan órák, napok, vagy időszakok, amikor igazán nem számít semmi, sem a gondok, sem a tervek, sem a kicsiségünk, sem a magányunk, sem az idő múlása, csak az öröm, csak a játék, csak a szeretet, csak a pillanat pazarlása, csak a jelen. Isten tékozló jóságában, tisztaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Julien Greennek   ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked és túlfut rajta, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tested ideje sás közül lépsz elő, én madaram, elleheled havam s jegem, ha van gyűrődik tollruhád, akad, lehull, mind több bőr villan föl ruhátlanul megölelsz, indázik lábad, karod, testedben hullámzó tested vagyok suttogod, csak nekem illatozol, jöttöm várod, napját, mint a pokol rám csap nagy tömegben hosszú hajad, árnyfoltok lebegnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tűri magán kiterítve a lélek hordák vonulását. Tagjait kicsavarták. Jelt adni se tud. Issza, mint tehetetlen föld az esőt s mérget az esőben. Fosztogatóit elviseli. Ömlik rá titkos zubogók szennye. Vergődése vájja a sírját. Így süpped lassan alá mint lápba a test: el- szabadult a sötét halleluja. Egyszer majd megrázzaTovább…

On:
In: Publicisztika

Alighanem a kereszténység lényegét ragadta meg Németh László abban a mondatában, hogy a „keresztény ember élete folytonos haláltusa”. Mégis visszarettenünk ettől a megfogalmazástól, mert az életet és a halált egymást kioltó ellentétnek fogjuk fel. Mit is jelent tehát ez a mondat? Azt, hogy a keresztény ember tétlen rettegésben tölti életét,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valami Áthúzza magát. Áthúz. Bár mindig újrafalaznak. És szélesítenek is. Elég neki egy pici lyuk, ezen behatol. Bent forog keveset, kidolgozza vállal s fúródik előre. Forgácsol a furatban, vergődik a beszűrődő fényben. Minden fal nagyokat roppan tőle. Hallani lehet. Hullani kezd. Átjárja. Áténekli. Átalakítja. Hiába vastag a fal magában elomlik.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

J. A.-nak Micsoda csapatnak lépsz az élén. S hogy elmentél is, micsoda csapat. Egymás csóváin átzúgó égitestek, el- elhomálylók, s most ez, majd az a Nap. Attól függ, melyiket olvasom, s mint fenyves övezte, tiszta tóba, melyikükbe bukom alá, mind mélyebb éjében elmerülve, hogy virradóra napverte partra lépjek, szárnyas, ezüstösTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Átváltozunk ma éjjel. Te rámutatsz a kertnek egy sarkára, hol holdjuhok fehér füvet legelnek. Én várok éjszakámban. Az ég-ébenfalapban csillag-szögek. Alattuk megállok mozdulatlan. Új hajnal pálma ábrát vet kőre és homokra. A kőből nő ki szívem parázsló csipkebokra.   *Víz Judit / Vasadi Péter Emlékoldal   ©Kovács Emil Lajos – MégTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A külvilágra téli köd ereszkedik, a lélekre várakozás. Jön az Úr. Mindenütt köd van, mindenünnen érkezhet. Egyszerre közelít mindenfelől, mint egy kozmikus monszun, s a misztérium ködébe burkolózva hozza a Lélek esőjét. Egyszerre jön és minden egyes emberhez. Nem biztos, hogy harang jelzi. Nem biztos, hogy a karácsony ünnepi külsőségei.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Julien Greennek ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra, s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked, és túlfut rajta, mint perzseltTovább…