A 68. lapszámot – öt oldalon –, ifj. Géczi Lajos festőművész képei díszítik. Fotó: ifj. Géczi Lajos portréja / Varga Ágota fotográfiája   ifj. Géczi Lajos Kaposváron tanult, a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban Dekoratőr és Kirakatrendezés szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán ötödéves festőművész szakos hallgató, mestere:Tovább…

Makszim Krivcov 1990-2024   Mint aki lemerülni készül a jeges víz alá, nagy levegőt vesz. Meddig tart és miért nem enged? A közönyös szürkületben vérmalom zihál. Kegyelmek anyja, engedd, hogy a tiéd legyek! Átlyuggatott felhők futnak és eloldják az agóniát. Ködös lépekbe foszló elhagyatásban, ahogy elfogy a maradék fény is,Tovább…

A „Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja” kapcsán létrejött rendezvénysorozat újabb állomásához érkezett a Soroptimist International Budapest Corvinus Club, illetve M. Danyi Zsuzsanna szervezésében. 2023. november 24-én összművészeti estet rendeztek a Bordó krizantém finisszázsára – ezúttal „Saját válladra” volt a cím. A Hegyvidéki Kulturális Szalon adott helyet a rendezvénynek, ahol, KissTovább…

Becsomagol. A fájdalom. Mikéntha pakkot kapnál valahonnan. Így mondták régen. És az, ami van, nem múlik el soha. Lehetne halálos seb – vér ömlik belőle. A fájdalom beburkol, lassan. Magad is csomaggá alakulsz. És falevél-szomorúságod arról beszél, hogy vesztessé lettél – valami háborúban. Felveszem csonthideg kabátomat.   (Megjelent az AlföldTovább…

Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más,Tovább…

Sikált kőtálak, téli kertmozik, hol az úristen hasonlítkozik, valami albán, rossz pufajka rajta, és mint a gázcső, keskenykék az ajka. S mert varjakként mi folyton vétkezünk, csurom egy tollgörcs lábunk és kezünk, a gyarlóságunk, jaj, semmi se rejti, bús cvikkerét az úr ölébe ejti, és úgy legyint, mint szálkás mozihős,Tovább…

Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámat mindig kibélelvén Halálos biztonságomTovább…

„…az ember él”  (Babits)   Nyújtsd ki a lábad. Vagy a kezed. Bele a vízbe. Nem sósav az, nem is lúgkő. (Valamit összecseréltünk?) Könnyű harapást érzel, mert hideg ám: annak kell lennie. Nyomában pompás kicsi kórokozókból támad véredben tömérdek okozat. Ne félj, meg nem veszel. Inkább csak megkerülsz. Mit tudod?Tovább…

Kedves író úr, nemrégiben, na jó, konkrétan múlt csütörtökön volt szerencsém látni és hallani önt a dunakeszi könyvtár irodalmi szalonjában, ahová csak úgy beestem, hogy meghosszabbítsam a kölcsönzési időt a könyvek után, amiket évek óta nem viszek vissza, és láttam, hogy a könyvtáros arca felragyog, hogy velem akkor máris többTovább…