On:
In: Szépirodalom, Vers

Rohan az idő, én vele, sáros glóriám lucskos avarban húz a fényből mélyebbre, egyre mélyebbre Tévelygek. Árnyakból szőtt alagútban maszkjaimat egyenként vesztem: hullnak, fölös életek. A múlt recsegő ágai talpam alatt. Köröttem néma csend. Pulzál bennem egy türelmes jel: ősi erő. Még akkor is, ha véges minden Rend. Szórólapot fújTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csupán töredék az, hogy rád gondolok, oktalan ebbe az érzésbe beléfogyok, miközben terelgetem sok nyavalyámat, veled miattad mélán kerül a bánat. Nem te varázsolsz – magamat én magam, ezért nem lehet érzelmem hasztalan. Ilyet sose tapasztaltam: nyílik minden virág, vígan csoszogok s mosolyog, aki lát. Te csupán léteddel teremted aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Haikufüzér   Te még nem tudod, s míg félelmed irányít, nem is tudhatod még nem tudhatod, míg el nem veszítesz, mit én már rég tudok nem is láthatod, hisz felhő takarja az éltető napot. Egyszer megtudod. Hulló falevélben is majd én suttogok, mikor a téli erdőt járva alattad a frissTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány égderengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám?   Major PetraTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Amennyi jólesik: egyszer, valahol külföldön, ott is egy nagyon drága és nagyon jó csokoládéboltban vásároltam egy tábla közepesen drága, de igen kitűnő keserű csokoládét. Minden formájában szeretem a csokoládét, bármikor tudnék enni belőle, már csak azért is, hogy bosszút álljak gyerekkorom nagy szocialista csokoládétlanságán. (Ellenállok, nem írom ide az obligátTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a halottszállítók késtek hajnal volt a szobákat a konyhával összekötő folyosón ágytól hűtőig vittem vittem a hátamon a hátamon vittem amikor megmozdult anyámat a halál se győzte le nem győzte le megmozdult bennem is valami megálltam az ágy és a hűtőláda között megálltam félúton levettem levetettem magamról hidegebb volt mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

még lobognék egy kicsit még lobognék egy kicsit még mondanám magamat szeressenek vagy szánjanak még lennék mint fények között az árnyék még javítanám életem egyenlegét de visszahull a semmibe a szándék már minden végleges amit megtettem és amit nem a múltat is hiába kérdezem elenyésző az érdemem úgy megyek elTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mi meg… (a szabadság útjai) … egyszerű halandók, elvagyunk valahogy. Elmatat rajtunk az éjszaka, lemeztelenít és egymáshoz présel. Ha nem bírjuk tovább, fülünkbe forró fülolajat öntenek. Ha nem bírjuk tovább, úgy teszünk, mint aki tovább bírja. Ha nem bírjuk tovább, felesküszünk bárkire, és bárki felesküszik ránk.   Előhívás Ugyanaz aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor aztTovább…