A 74., ŐSZI lapszámot – öt oldalon –, Ursprung Zsuzsanna festményei díszítik. Fotó: Ursprung Zsuzsanna portréja URSPRUNG ZSUZSANNA írja önmagáról 1962. május 6-án születtem Salgótarjánban, kisgyerekként Miskolcon nevelődtem. Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumba jártam majd Általános Orvosi Diplomát szereztem 1987-ben a POTE-n. A Zalaegerszegi Kórház után a Pécsi Diagnosztikai központbanTovább…
Milyen szép volna egy világ, és azt a világot úgy befejezni, hogy rendeznénk egy előadássorozatot valahol ebben a búcsúzkodó világban, és azt adnánk alcíméül, hogy „Tájelméleti előadás-sorozat”, ahol a világ minden részéből egymás után következvén, mint valami cirkuszi porondon, tájelméleti előadást tartana egy fizikus, aztán egy művészettörténész, egy költő, egyTovább…
Ha látlak téged, van még bizalmam a jóban, és tanulok hinni derűsebb napokban. (Kassai Franciska: Kapaszkodó) Magamba menekülve élek, sötét erdő bennem a lélek, komor, dantei rengeteg már, ahol az éj homálya regnál. Vergilius nem jön. Levitték az alvilágba Beatricét a mennyre rátörő hatalmak. Az angyalok száműzve vannak, én megTovább…
Míg forgót bont a dolgok lassú árja, ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, gólyaállás, cipősaroknyi pálya, s ha körbefordul, mintha körbemegy. Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, lóvágóhídi berkekben haris, e tapogató ujjak késbe nyúlnak, s parókát vérzik már az ótvar is. Kulcsot, legendát megfordítva itt, iszapba tocskosul a lét kövérje,Tovább…
(Elégia az elégiáért) „Hogyha kiáltanék, ki hallana engem” E. M. Rilke (Nemes Nagy Ágnes ford.) Második tétel con moto A hajnal A hajnal A haj nal, ahogy az ég palatáblájára lehelem és kitartom a szót, már szájmeleg Az én hajnalom A Tökéletes Üresség Órája Semmit se gondolok az éjről,Tovább…
ÖRÖK VISSZATÉRÉS Összetörik a vers, Vérző kötés, sírás, Kövér sás, őszi rét, S kertet szövő írás, Erős vér, szkíta ős, Kő, sár, szív, ó, tér és Asszír ősök terve: Örök visszatérés. NÉGY ANAGRAMMA Gyors szemmozgások fázisa, Amorf gyász, messzi zokogás, Egy más kozmosz-ág rossz fia, Sziromágy s fázó megszokás.Tovább…
Vándor megállj, tekints a néma éjbe: a léted ki, a lépteid bemérve … Fényből, homályból, lásd, ki integet: teremt csodákat, elmozdult teret, s játszván, akár a gyermek önfeledten, világot szerkeszt jól kimért keretben. Háromszögű vonalzó, cirkalom. Napóra áll – vagy jár – a kőfalon. Ember? No nem: csupán egy mellszobor.Tovább…
Ott úszhatnék A folyót figyelem, ahogy a bajt, a kemény létet elválasztja tőlem. A túlsó partot nézem, fényeit: velem szalad, ahogy itt szaladok. Így kéne, hogy az életemen át, középen folyjon végig egy folyó. De hosszában, hogy mindig ott legyen a túlsó part, ahova nem megyek. Mert félelem nélkül mitTovább…
A pillanat töredéke Egy pillanat a napfelkelte Egy pillanat a naplemente Egy pillanat az újabb kezdet Egy pillanat és végtelen lett (Elena Liliana Popescu) A pillanat töredéke a mozdulatod. Ahogy a távolodónak intesz, ahogy jelzed az eltévedt madárnak, hogy otthontalan ezen a tájon. A pillanat töredéke a sóhajtásod. AhogyTovább…
Téged, szolgámat, pecsétgyűrűmmé teszlek. Beléd véstem jelemet, és ezentúl bármely engedelmes anyaggal találkozol, az én nevem betűit nyomtatod belé. Meglátják rajtad az én címeremet, kiválasztottalak, nem mintha nem lenne értékesebb gyűrű nálad, hanem mert nekem te vagy a legértékesebb. Te hitelesítsd a szövetséget kettőnk között, közöttem és népem között! TeTovább…