On:
In: Szépirodalom, Vers

Én leszek a szaporán beszélő, kövér néni a tűsarkúban? Vagy az a loboncos banya, aki szigorúan előreszegezett ujjal megmenti az esőerdőket? Vagy professzor Ez vagy Az? Netán fehér virágállványhoz hasonló, elegáns nagymama? Vagy akár ötvenes, izgága nő, aki nem ébred fel az altatásból? De akár csiga vagy paradicsommadár is lehetek.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem löktek le a mozgólépcsőn. Ma sem. Pedig megtehették volna. Magányos nő, sok csomag, jó mulatság, férfimunka. Az áruházban is udvariasan szóltak: mutassa be, kérem, a máshol vásárolt árukat. És én bemutattam. Boldogan és udvariasan. Hisz akár meg is korbácsolhattak volna. Pofon, terpeszállás, gulág, anyámkínja. Mivel ilyen rendesek velem, nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tegnapelőtt megszűnt a valóság. Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett. Nem volt honnan többé rápillantani: semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben! És olyan szépen meg- és kiegyeztünk hogy nem maradtak többé biztos pontok, ahonnan magunkkal szembenézve, mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet. Mint gazda a gyümölcsöskertet – mint birtokát a tulajdonosa. DeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Él, mert még nem halt meg Él, mert még nem halt meg. A néni a szemközti házban. A kislány, akit a saját anyja elfelejtett. A kutya, aki vár valakire. Sír az egyik szemem, a másik meg… Ó, ez a sok szerencsétlen! Nem is látom a lányt, aki a szemközti házbólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Terelgetsz engem. Béklyóval, csipogóval, ostorral, infúziós tűvel. Terelgetsz csendesebb vizekhez. Éjjel vigyázol a repülőgépre, hogy ne tűnjön velem el. a semmiben. Hajnalban megcsípsz, aztán belém rúgsz, hogy végre levegőt vegyek. Szent kezeddel minden reggel kituszkolsz a fényre – és látod, mégsem tudom, létezel-e. Csendes vizekhez terelgetsz – ámbár én aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tegnapelőtt megszűnt a valóság. Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett. Nem volt honnan többé rápillantani: semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben! És olyan szépen meg- és kiegyeztünk hogy nem maradtak többé biztos pontok, ahonnan magunkkal szembenézve, mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet. Mint gazda a gyümölcsöskertet – mint birtokát a tulajdonosa. DeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Van néhány szabály. Például fehéret csak fehérrel. És gondosan, mindig odafigyelve. Én gondosan, odafigyelve mostam ki a nyári ruhámat, a hófehéret. Ahogy természetes. Ahogyan kell. És most látom a cseresznyefoltokat, a barna kávépöttyöket, a lecsöpögtetett leves könnycseppjeit, hónaljnál az izzadság gúnyos vallomásait (rondák és terjengősek), a félelem aprócska tűszúrásait, néholTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Minden sejtem a halottaké. Ha a sejtjeimet kifeszítenék, egy végeérhetetlen szólánc lennék óceántól óceánig: nyögések, sóhajok, parancsok, emlékek zagyva keveréke. Életvonal – szakadatlan és szörnyűséges. De enélkül nem tudnám befűzni a cipőmet. Nem látnék, nem fáznék, nem hallanék, és nem üzenhetnének a halottak senkinek. Ám van-e értelme milliószor látni aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dédanyám egyetlen orvosságban hitt: szépen kell beszélni mindenkivel. Ha bekopog hozzánk a kisördög, le kell ültetni, nem tetszik egy rétest kérni, ne hozzak egy kis bort, bácsi. Mert szívesen. A kisördög köszönte. És jött két világháború, kitelepítés, ez-az, két gyerekhalál, ugyan, ki számolja az oroszokat, ha egyszerre rohannak rád. ÉsTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor aztTovább…