On:
In: Ifjú tehetség

Tisztelt Csótányvédelmi Főosztály! Sáska Sándor vagyok, 7 hónap 3 napos imádkozó sáska, csalánosi lakos. Azért fordulok Önökhöz, mert veszélyben érzem az életemet. Azt hiszem, a barátnőm meg akar ölni. Az elmúlt néhány napban nagyon furcsán viselkedik. Először arra gondoltam, csak megjött a ciklusa, vagy szeretőt tart, de azt hiszem, ennélTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy verset írok Egy verset írok épp, te pont most olvasod a kulcsra zárt időt talán kinyithatod. Ideát mindent úgy találsz majd, követem, tükröd mögött, ahogy elrendezted velem Odaát nem tudom, csak szélbe szórt szavak, megtalállak-e, hisz’ egy versben hagytalak.   Ha ez a vers… Elmúlt nyarak és eljövők közéTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szombaton vettem az ócskapiacon egy saját Jézust. Mindig vágytam egyre, aki csak az enyém, és mindig velem jön suliba, mint Pom-pom, abban a mesében, amit Anyuval láttam. A saját Jézus jobb, mint a templomi, mert az fehér. Olyanom volt már, befestettem, de lemosatták velem. Pedig úgy teljesen olyan volt, mintTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Részlet a VI. fejezetből) Húszas éveim vége felé lettem csak felnőtt, de ehhez el kellett hagynom az előző életemet. Sokáig elfelejtettem, honnan érkeztem, csak mentem előre, mintha valamilyen csoda várna rám a jövőben. Mások, az idegenek, a barátaim társasága és családja érdekesebb volt, mint a sajátom, hozzájuk akartam igazodni, nekikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ó egy világ hatalmas visszhangjai… már feküdni sem szabad az ágyban egy óvatlan apró mozdulattól megráng felriad a kinti éjszaka békétlenségben terjedek ki lepréselt izgalom kényszerű középpont ütlegelő szívdobogás – de a visszhangok onnan az ágyon az üvegajtón túli fehérségből a fagyból vágnak vissza rám nem kerestem nem akartam elemméTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Míg fogy az út, és jön a távol, mit hol hegy, hol síkság határol, kopár téli tájban barna-matt ez a decemberi pirkadat. Fekete barázdák, szélein leroskadt az elszáradt rőtszín fű, s serken megcsalva alóla az új; mintha is nem tél volna. Alig-hó búvik, hegyoldalban, csak ott fenn maradt meg nyomokban.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Deformálnak a csend mázsás pelyhei. Szemek gombjaival összezárt, steppelt kabátban, mély-ébren alszik az agy. Csak ujjaim dobolnak belülről bordáimon hangtalanul a külvilágnak. Ehetőre aprított az idő. A magam túsza vagyok. Tarkómon az elmúlás töltött fegyvere. Zsámolyára térdeltet a belenyugvás. Létem szkafanderében lassan elfogy a levegő. Még vagyok, de megadom magam.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy kisfiú lebeg a medencémben. Órák óta figyelem. A víz teljesen kihűlt. Kiveszem, nehogy megfázzon. Mire szárazra törlöm, már hatéves. Folyékonyan ír és beszél. Leemel egy lexikont a polcomról és megkérdezi, hogy beleírhatja-e a hiányzó szavakat. Mondanám, hogy a könyv nem játék. Persze engedem, de csak ceruzával. Meglep, hogy aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sikált kőtálak, téli kertmozik, hol az úristen hasonlítkozik, valami albán, rossz pufajka rajta, és mint a gázcső, keskenykék az ajka. S mert varjakként mi folyton vétkezünk, csurom egy tollgörcs lábunk és kezünk, a gyarlóságunk, jaj, semmi se rejti, bús cvikkerét az úr ölébe ejti, és úgy legyint, mint szálkás mozihős,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pékszombat Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne,Tovább…