Közel az idő Kertész Imrére gondolok Mi ez, ha nem tavasz. Szokásba borulnak a fák. Türelmet virágzik a pára teste. Felnyitva végre a tél-szarkofág. Éjszakák szögesdrótjai után ingujjban sétálunk a sorok között. Valóságnak hisszük, amit látunk, arcunkra lassú fény költözött. Hazai szavakat hordunk össze; nincs irigység és nincsen harag. MaTovább…
Aládúcolva az ég is. Szerelemtől másnaposan, véreres szemekkel ébredünk. Nehezen tisztulnak szavaink. Az eldobott kések eltévednek, reménykedünk, hogy nem fordulnak meg. Izmos kezek tartják az eget, erősnek mutatkozunk, mint nagyapánk rózsagyökér pipája, amely túlélte a lovasszekér kerekének zökkenését. Ilyenkor az ember hazájáról próbál motyogni valami hamisnak tűnő dicshimnuszt, aztán csakTovább…
Válaszféle Petőcz András: Vissza az égbe című színpadi monológjára (A szereplő kezdetben nincs jelen. A színpad egyetlen sarkában sem. Nem ül és nem áll. Csak a hangját halljuk.) Nem vezet lépcső a hegyre. Semmiféle lépcső. Sem elképzelt, sem korhadt. Egyszerűen nincs lépcső. Lépcső tökéletes tagadásban. Bizonyos, hogy elporladni semTovább…
Az otthon az, ahol besüt a nap, szép tiszta fal és langyos bútorok, az ablakon túl ágak hajlanak, ahol a zene fényesen forog. Az otthon: ahol dolgozni lehet, ahol írás és gyermek születik, hol tea fő, és a kenyér meleg, és álmodni és ébredni segít. Az otthon az, hol könyvTovább…
Nem tudni, mit keresett a kertvárosban, elnézett egy táblát, vagy a GPS tréfálta meg, sokan üvöltöttek rá, fulladozva a benzingőztől, mégis zavartalanul hajtott végig a szűk egyirányú utcákon, úgy kanyarodott hol jobbra, hol balra, mint aki pontosan tudja, hova megy, végül egy zsákutcába jutott, ahol értetlenül pöfögött pár percig, majdTovább…
valaki az ablakban hagyott egy nedves törölközőt korábban esőcseppekkel flörtölt most halvány napsugarakkal előtte elnagyolt udvar egy valamikori hinta vörösre festett tartórúdja és az egykori gyerektorkokból feltörő mára félelemkeltővé vált felnőtt sikongatás amikor a legfelső szomszédot kitoloncolják korábban lopott holmikkal üzletelt az udvar úgy festett mint egy napfényes füvészkert aTovább…
A pillanat töredéke Egy pillanat a napfelkelte Egy pillanat a naplemente Egy pillanat az újabb kezdet Egy pillanat és végtelen lett (Elena Liliana Popescu) A pillanat töredéke a mozdulatod. Ahogy a távolodónak intesz, ahogy jelzed az eltévedt madárnak, hogy otthontalan ezen a tájon. A pillanat töredéke a sóhajtásod. AhogyTovább…
Ott, fenn a hegyen, a kacskaringós ösvény végén megszűnik a hang. Elfogy a fény, és te megállsz. Sötét van. Azt hiszed, ez már a te némaságod, és mégis valami robajt hallasz: talán meteoritok húznak el fejed felett, talán csak a gondolataid távoznak, talán te magad távozol. Akárhogyan is, a pillanattörtTovább…
Csodálkozás A homlok folyócskáiban ámulat úszkál. A szemöldök lesz a tornyok széptevője. Az égbolt felé tart a felső, az alsó héj ismeretlen tisztáson át jégbe hull. Angyalok várják a pillanat végét. Kerek szemek az áramlat hátán a holdat kergetik. Undor A szemrés az éj homályába szűkül. Csupa távollét minden,Tovább…
Az ízrádió N. békésen aludta az igazak álmát az ágyában. Valóban álmodott is valamit! Méghozzá űrutazásról! Egy ismeretlen bolygón landolt, ahol sok kaland után összebarátkozott a bolygó lakóival, akik megvendégelték. Abban a percben, hogy az álmában befejezte az evést, az ágya mellett megcsörrent az ébresztőóra és megszólalt egy géphang: –Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.