On:
In: Szépirodalom, Vers

Elég lesz majd néhány injekció. hogy belénk költözzék a részleges örök ifjúság és legyünk szeles, s ne csak azt fogyasszuk, ami bió, hanem bármit, magunkat beleértve: múltat, tempót, partnert mohón cserélve. Öcsénk, húgunk lesznek gyermekeink, önmagunknak is visszaszájalunk kergülve új életkorunk szerint, mint Rómeó s Júlia. Ősz hajunk visszabarnul sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csupán töredék az, hogy rád gondolok, oktalan ebbe az érzésbe beléfogyok, miközben terelgetem sok nyavalyámat, veled miattad mélán kerül a bánat. Nem te varázsolsz – magamat én magam, ezért nem lehet érzelmem hasztalan. Ilyet sose tapasztaltam: nyílik minden virág, vígan csoszogok s mosolyog, aki lát. Te csupán léteddel teremted aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Én feltaláltam ám a génkezelt szép árvaságot, mely tökéletes! Anyám, apám élt, s egyik se nevelt, gyűlölték ők egymást velem vegyest. A tény hetven évesen is sebez, és Dózsa-trónra ültet a fájdalom. Bennem szerelem, vágy-minden feles! Könnyem csorog magán-betonfalon. Apám bíróságon csikarta ki, hogy törvénnyel hite szerint tagad, Így lettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jónak lenni nem érdemes, elveti lelkünket az isten, az kedves, ki hinni cseles, s kit imád, vallja róla – nincsen. Üres hűlt ég mire tekintsen? a semmi keresztre szegez, meghalok fehér, tiszta ingben, múltam sem lesz, ezért felez. A sóhaj pőrén felszakad, a vágy, a könny, a csönd hiába. LeszekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Láttam sok oktalan szomorúságot, arcomon folytak nevelőanyám könnyei, mikor rám emelt husángot, mert majdnem gyilkoltatott a magány. Álltam hajnalban mohás tanyavégen, gágogtak elszántan éhes libák, Gyenge párában hold fakult az égen, nap tolta rólam a csillag-szitát. Dolog várt, nem épp gyermek-kötelesség: összevágni frissen tépett csalánt; két foltos tehénnek keresni kedvét,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szégyellem, hogy komorló verseket írok árván: az élet oly találmány, hogy nincs benne feloldó. Az olvasó a versben kedves játékra vágyik: követ könnyű talányig, ha játszhat – persze elvben. Az olvasó nem olvas, élni próbál hiába, s épp az élet hiánya felgyúlna s lelke odvas. Nem kedvezhet a versnek aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felrémlik a kezed Lobog a szél tar ágakon, kifeszül és csattog a fényben, mindent bevon a szánalom, furcsának látszik már, hogy éltem. A rög őriz, az ég feled belekavarva az egészbe, néha felrémlik a kezed – hogy’ simult szépen az enyémbe.   A szívet eső veri Mindenért én voltam hibás,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ráérős lassúsággal közelegtek a szerelvények, halálra tömötten. Cammogtak, mintha nem érezne kedvet egy sem érkezni időre jelölten. Úgy álltak meg, mint ki végzetbe zöttyen. Várták őket kutyák, tisztek a rámpán, s unottan a halál még ócska pányván. A gőz fáradtan szusszant. Füst kavargott. A szél futkosott le és föl gyanútlan.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Így a negyven éven túl – akarva, akaratlan – mindenre felkészülvén: csak magamra maradtam. A mások végignézett vacogó kínja után én is várhatom már egy koszos ambulancián a tán sejtelmes nézést, további kivizsgálást, a mindig-csillapítva is feltörő-pangó lázt. Mert mind elszólíttatunk: fontos itt ez a világ. És mert nem lehetTovább…