Szégyellem, hogy komorló
verseket írok árván:
az élet oly találmány,
hogy nincs benne feloldó.
Az olvasó a versben
kedves játékra vágyik:
követ könnyű talányig,
ha játszhat – persze elvben.
Az olvasó nem olvas,
élni próbál hiába,
s épp az élet hiánya
felgyúlna s lelke odvas.
Nem kedvezhet a versnek
a haszontalan élet.
Gyűlne, de szerteszéled
a vágya is ölednek.
Ifjúság tettre buzdul,
cselekvése a diszkó,
s csak a dob, nem tilinkó –
ezt kéne venni tudtul.
Savanyodik a költő,
ír magára utalva:
szűnjék szörnyű unalma.
Csak áldozat, nem bölcs ő.
S ha mereng, álma tréning,
hogy formában maradjon,
senkibe ne harapjon,
s ne égesse Nessus-ing.