76. TAVASZI lapszámunkat épp a folyóirat 9. évfordulóján tesszük közzé. Periodikánkat 5 oldalon Szerzőink portréfotói díszítik. Borítókép: Kiefer Béla pécsi fotóművész felvétele – Székesegyház, Pécs Tartalomjegyzék: Nádasdy Ádám: A hazafiúi hűségről Lackfi János versei Orosz István: Négysorosok Lutter Imre versei Turczi István versei Baranyi Ferenc: Imádság Krisztus Urunkhoz PetőczTovább…
Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni, mert olyan az, mint az édesanyánk. Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja: hogy ezt szeretjük. »Egyél még, fiam!« Konyhájában ütött-kopott edények, ami meg új, az tőlünk idegen. Falán a régi esküvői képük, »Ugye szép asszony voltam?« – kérdezi. Sosem volt szép. De ne vegyétek észre. MenjetekTovább…
Oda, a magyar nyelvhez Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámatTovább…
Ha elmetszed találomra, bárhol, mindig lesz majd egy olyan pillanat, egy állókép az idő lemezén, ahol egy nyíl egy szív iránt halad. * Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt, tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig, két naplementét látsz, szolgáltál két urat, s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat. * PókszálonTovább…
Törött ország Akkor ránk ordítottak: dobroje útra! És mintha értettük volna, haptákba vágtuk magunkat, hátrahagyva a puha ágyat, tiszta lepedőt, s az álmaink. Pedig nem értettük a szavakat, ahogyan alig emlékszünk már az otthon melegére. Hogyan szűrődik be a béke az ablakon át reggelente a fehér szobába. Örökké éberen vagyunk,Tovább…
Közel az idő Kertész Imrére gondolok Mi ez, ha nem tavasz. Szokásba borulnak a fák. Türelmet virágzik a pára teste. Felnyitva végre a tél-szarkofág. Éjszakák szögesdrótjai után ingujjban sétálunk a sorok között. Valóságnak hisszük, amit látunk, arcunkra lassú fény költözött. Hazai szavakat hordunk össze; nincs irigység és nincsen harag. MaTovább…
Ács fia, halászok osztályosa, ne engedd, hogy igéid mai kiforgatói nevedben átkozzanak ki a történelemből minden ácsot és halászembert, kik olykoron a fejszét s a szigonyt kezükbe fegyverként ragadták, tovább nem tűrve azt, hogy munkájuk méhében fogant javakból nekik csak forgács és keszeg kerül. Nyerd vissza régi arcod. Nem aTovább…
Ki szabadságot akar, az szabadságot akar egyszerű szavakkal, vagy csak szavak nélkül. Ki szabadságot akar, az szabadságot akar, ha hidat foglal, azzal, ha tiltakozik, azzal, hogy szóvá meri tenni, mi szeretne lenni, vagy, hogy mi a gondja, hirtelen kimondja. * A szabadság ott van a sárga rózsában, a szabad madárban,Tovább…
Dallszöveg Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről aTovább…
Lenni a mindent Mit akarok? A levegőt, egészen. Hogy áramlása bizsegessen át. Hogy ürességet foglaljon a térben, tűzzé telítse az energiát. Lenni, a mindent vonzó mágnesesség két kíméletlen pólusa között (lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég) és érezni a selymes levegőt. Úgy bomlani ki minden mozdulatból, mint szárnycsapásból lebegőTovább…