Ács fia,
halászok osztályosa,
ne engedd, hogy igéid
mai kiforgatói
nevedben átkozzanak ki
a történelemből minden
ácsot és halászembert,
kik olykoron a fejszét
s a szigonyt kezükbe
fegyverként ragadták,
tovább nem tűrve azt, hogy
munkájuk méhében fogant javakból
nekik csak forgács és keszeg kerül.
Nyerd vissza régi arcod. Nem a birkák
hunyászkodó alázatát idézte
tekinteted, de haragvó egeknek
villámait, melyek – akár a korbács –
sújtottak pénzváltóra és kufárra
a Mindenség lezüllött templomában.
Ma sóvárgóbban várunk, mint korábban.
A verset a Szerző engedélyével tettük közzé, mely első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelent meg.
Fotó: Baranyi Ferenc portréja / Veres Viktor fotográfiája
BARANYI FERENC (írói álneve: Francesco del Sarto) (Pilis, 1937. január 24. –) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. A Magyar Írók Szövetségének 1963-tól 2006-ig volt tagja. 1988-tól a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság alelnökévé választották. A József Attila Művészeti Centrum Alapítvány kuratóriumának 1990-től 2014-ig elnöke. 1992-ben nyugalomba vonult. A Művészet Barátok Egyesületének 2001-től 2003-ig főtitkára-, rövid ideig a Szövetség az Európai Magyarországért szóvivője-, valamint a Haladó Erők Fórumának elnöke volt.
Jelenleg is tagja (1994-től) a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, valamint (2002-től) a párizsi Académie Européenne des Scienses des Arts et des Lettres-nek. 1954-től publikál. Verseit csaknem valamennyi európai nyelvre lefordították, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, néhol önálló kötetekben is.