Az 50., nyári lapszámot, Mánfai Gyuri pécsi fotóművész képei díszítik. MÁNFAI Gyuri (Pécs, 1952 – ) Világéletében sok mindennel foglalkozott. Zongorázni is tanult, 14 éves korában már saját szerzeményei voltak. Klasszikus darabokat dolgozott fel, s rajongott a Luxemburg rádión és a Szabad Európán sugárzott beatzenéért. John Lennon halálhírére ragadott fényképezőgépet,Tovább…
Ha az örökség az üres kéz, a hiába, a neszesemmi, ha az örökség csak a nincsen: a hiányt akkor át kell venni. Ha puszta űr, világgödör, a belső végtelen sötétje, tükörüreg, üres tükör: nézz bele, ne ugorj le mégse. * Vér az örökség, az erekben, és vér a földön, vérTovább…
Kontra Ágnes képei közé Látósdit fogunk játszani a testvéremmel. Lehunyom a szemem, a testvérem is lehunyja az övét, a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át a finomTovább…
Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne, éppTovább…
1. Pördül egyet, megfordul, majd ismét, mutatja önmagát, mosolyog, nevet, ismételt fordulás, pördülés, könnyed kézmozdulat, lebegő `vissza`- fordulás, kézmozdulat, ígér és elhárít, szigorú és fagyos, majd hátatfordít, már-már kétségbe- esel, de egy pillanat múlva `vissza`néz, csakúgy, szinte észrevétlen, a szeme tágranyílik, szem- bogara kitágul, nevet, rád, csak rád, boldogan nevet,Tovább…
Egyérintőt játszik a tekintet. A pillanat közös erőterében májusi napfény kalandozik. Ahogy ott áll, kihívón, mozdulatlanul, egy gipszangyal. Ahogy megmozdul: elektromos áramütés. Sokat ígérő a száj széles áramlásvonala. A nyak- szirtet verdeső vörös haj-korbács. A szándék tiszta üvegén átvilágító hellénarc. Szemében szabadalmazott gyönyör. Ezt a nőt nagyon. Mint egy kontinens,Tovább…
Bizony, mondom, az a dadusnéni többet adott mindenkinél, mikor szó nélkül megtörölte a kicsi orrát, és bekötötte a cipőjét, és nem süvöltött rá, elesel, te szerencsétlen, vérezni és fájni fog. Bizony, mondom, az az eperárus többet adott mindenkinél, mikor azt mondta, hagyd csak a negyven forintot, majd legközelebb, pedig aTovább…
Szevasz, te nyár, meg jó napot! – köszönt a medve jó nagyot. Szevasz, te szép meg jó idő, de jó: ma nem kell hócipő! Röpíti őt a medvetalp a tó felé, amerre tart. Meg ott a hely, a mézlelő, tehát sietve lépdel ő. Csuporba mézet tölt bele, aztán irány aTovább…
Tavaszi tél hűde fáraszt, világom, világom, el kellene dönteni már azt, világom, világom, hogy most tél van, vagy most nyár van, világom, világom, júniusban így rég fáztam, világom, világom. Nemrég havat lapátoltam, világom, világom, áprilisban! Ez nem jól van, világom, világom. Aztán majdnem negyven fok lett, világom, világom, az seTovább…
A fiam hívott, hogy vigyem be a feleségem hálóingét. Miközben kerestem, eszembe jutott, amikor nem engedtek be minket az étterembe, dühömben gyalog indultunk haza, rángattam őt, és elkezdett esni az eső, és ő hiába sírt, hogy a víztől teljesen átlátszó lesz a ruhája, mintha csak egy hálóing lenne rajta, engemTovább…