ha a hold eltűnik az égről hogy elemet cseréljen magában és régen nem lesz áram se már csak a szintén letűnt emberek élnek a félelmetes éjben ott a teljes sötétségben végül lehiggad majd az összes minden és kitör a lelkivilágbéke és ránk tör a nagy-nagy nyugalom végre a túlvilágon innenTovább…
kérded zavarsz-e ha tudnád hány napja nem beszélek teremtett lélekkel se * nyitott ablak nyári hőség a szomszéd trombitaszólót horkol vonat halad a kert alatt talán jobb arra hová a kerekek viszik * ma megint tudatosult nem a szó és a beszéd az erősségem leírom a többi elmondhatatlan * talánTovább…
bárki legyen az, a kárára semmit. se tenni, se akarni, se írni. de akár egy nép is belebukhat ha köp a dologra s lassan kiderül annak a dolognak igazság a neve; meghajolni a közakaratnak, elegánsan. zörrenés nélkül járnak-kelnek az emberek kisalakú vitrinnel a szívük alatt. frigyszekrénnyel. papja lehetsz vagy aTovább…
szobámból kihallatszott az álmok kórusa milyen boldog voltam a szerelem bizonytalan- ságában erőt adott a küzdés úgy éreztem az már küzdelem hogy magamnak akartalak de megfáradtak a titkok amiket lehunyt szemed alatt rejtegettél végül napfényre kerültek ahogy az lenni szokott a titkokkal és már cseppet sem voltál érdekes körülötted csatakossáTovább…
Tizennyolc éves koromban elmentem újságkihordónak, hogy reggel kilenctől este kilencig a Széchényi Könyvtárban ülve olvashassak. Nem volt senkim, nem tartoztam senkihez, felelősséggel is csak magamnak, tehát kedvem szerint dönthettem. Ötszázötven forintot kerestem havonta és a Lenin krt. 98-ban 220 forintért volt albérleti szobám. A két lichthof közötti egykori cselédszobát nemTovább…
Bolond időjárással köszöntött be a május, hónap közepére sem javult semmit az időjárás, minden nap esett vagy fújt a szél, dühösen kergetőző, sötét felhők sötétítették be az égboltot. Egy hétfőn reggel aztán kisütött a nap, a falusi iskola udvarán csillogtak az éjszakai zivatar nyomán kövérre hízott tócsák, ám ez nemTovább…
ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked reménytelen az élet itt leírhatatlan káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…
Az én térfelem A homogén fal velem szemben, ez a homogén akarat, hogy nem mondani mondatokat, hogy nem formálni szavakat. Más térfél van, hogy így beszélek, más térfél a hallgatásom, én fönt vagyok és mélyben vagyok, átüvöltök némaságon. Az én csöndem az én beszédem, talán szeret, ki hisz nekem, akárhogyTovább…
Orpheusz lantjának nyugtalan hangja az éj függönyében száll, száll a semmibe, Eurydiké tűnő alakja, kinek virágzó éveit elorozta a vipera mérge, szenvedéssé szervül. A dalnokban öngyilkos gondolt tekergőzik: minek éljek tovább nélküle? De a lehetetlent vállalva, adott magának mégis egy utolsó esélyt, (mit meg nem tesz a férfi, ha halandó,Tovább…
Ülünk a rendelőintézetben. Hidegem van, mondja egy nő. Először azt hiszem, nem is magyar anyanyelvű. Hidegem van, hidegem van, ismételgeti. Pocsék ez a május, de most épp meleg van, tűz a napfény az üvegtáblákon keresztül. Persze nincs szavunk arra, mikor a hidegség belülről árad, mikor rettegsz, mikor teljesen egyedül vagy.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.