Derékig ért a víz, mikor kiszálltam a csónakból, álmomban kérted, mondván ideje indulnod, ideje maradnom, s mert azóta hátrálva megyek a part felé, láthatom majd, miképp olvadsz ponttá a horizonton, ahonnan csukott szemmel visz tovább a képzelet. Nyugodtan ring a kék alattad, biztatón fénylik az ég felettem: tudom, a napTovább…

Este ha hazaérek, kikötöm a cipőfűzőm felszabadulok, bár kell még pár szívverés, amíg kiléphetek cipőm nélküli valómból. Hatvanszor négy téglából áll a terasz. Leülök, az udvar mozog, a fűben hangyák cipelnek valami hétköznapi fáradtságot. Azt hiszik eledelre való, pedig én vagyok. Mezítláb, levegős, pihenő darabokban.Tovább…

az esélyteleneknek nem nyugalma van hanem egykedvűsége a földalatti világon kihűlt akkumulátorok osztoznak velünk szívünk beletörődve fogunk beletörve hiánya bennünk nőni akar váljatok katalizátorrá mondja a Magasságos s ha kérditek hogy van-e idő annyit felel már nem lehet soká a holtomiglant kijátszani sose mertem új sorscsapást hiába vársz hiszek aTovább…

Hogyan kerül a tájképbe a meztelen nő? Ez a kérdés Szinyei Merse Pál: Pacsirta című 1882-ben készült festménye kapcsán merült fel a korabeli pesti és bécsi kritikusok értetlenkedő cikkeiben. Pedig Szinyei természeti környezetbe illesztett aktja igen átgondolt alkotás. A zöld fűben fekvő női alak egy pacsirtát néz a bárányfelhős kékTovább…

Akkor jártál először nálunk, falun, az volt az első alkalom, hogy elvittelek a szüleimhez vidékre. Kocsival hajtottunk végig a sáros, szűk kis utcán, ami anyám házához vezetett, és ott döcögött előttünk egy ócska szekér, egy aszott, fehér ló volt bekötve elé. Ezt persze mi még akkor nem láttuk, mármint, hogyTovább…

Az első éjszaka A börtön ablakába soha nem süt be a nap // Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat // Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény // Csak a szívem szomorú ha rád gondolok én // Szeretlek én // //   (Víg László)   – Létszám van. –Tovább…

Napsütés egy májusi zápor után. Szivárvány. Park a város szélén, szellőben lengedező fák. Zöld. Két kopott, törött fém szék a bokrok tövében. Türkiz. Nyitott hátizsák az egyik szék karfáján. Piros. A földön összegyűrt repapír. Szürkésfehér. Rajta a szöveg: DNS teszt eredmény. Sötétszürke. A papír mellett telefon. Kijelzőjén nevek. Nani, NEManya,Tovább…

Bretegségbe tompulva ülök a villamoson. Szövetkabátom vastag gallérja a fülemig felhajtva, jóformán semmit sem hallok, sem kívülről, sem belülről. A gondolatok lomhán próbálnak zabolátlankodni, de hiába minden, nautilusz módjára süllyednek alá elmém takonyóceánjában. Szeretnék elkapni közülük egyet-kettőt, de nem megy, nagy itt a nyomás, és én nem vagyok elég fürge.Tovább…

A tampont véletlenül rántom ki a táskából, miközben a pénztárcámat keresem, pattan egyet a kávézó padlóján, aztán eltűnik a kopott bársonykanapé alatt. Anyám végignézi, ahogy féltérdre ereszkedek, és kotorászni kezdek a porban, hátam meggörbül tekintetének súlya alatt. Végre megtalálom, kihúzok egy marék piszkot is vele, aztán a tenyeremmel ügyetlenül söprögetemTovább…

Ahogy ültél ott, akkor a padon, egy rövid sort és fehér póló, elől feliratban, a világbékét hirdetted egy rózsaszín cannabis levélen és kissé tág pupilláidban… Szemközt a parkolóban, a villanyoszlophoz közel autók álltak. De te csak azt a matt fekete árnyat bámultad, ami, vagy aki, már egy ideje téged… ATovább…