Közel az idő Kertész Imrére gondolok Mi ez, ha nem tavasz. Szokásba borulnak a fák. Türelmet virágzik a pára teste. Felnyitva végre a tél-szarkofág. Éjszakák szögesdrótjai után ingujjban sétálunk a sorok között. Valóságnak hisszük, amit látunk, arcunkra lassú fény költözött. Hazai szavakat hordunk össze; nincs irigység és nincsen harag. MaTovább…
Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…
(Elégia az elégiáért) „Hogyha kiáltanék, ki hallana engem” E. M. Rilke (Nemes Nagy Ágnes ford.) Második tétel con moto A hajnal A hajnal A haj nal, ahogy az ég palatáblájára lehelem és kitartom a szót, már szájmeleg Az én hajnalom A Tökéletes Üresség Órája Semmit se gondolok az éjről,Tovább…
Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végülTovább…
Gyere vissza Come Back Gyere vissza hozzám. Az út csendben vár az ajtód előtt, a szél erre fújja a leveleket. Késő délután van, szeretkezésre a legjobb idő; a fél világ alszik most: a hegedűk bánatukat feledve belesimulnak bársonytokjukba, s a szerelmesek csukott szemmel csinálják. Gyere vissza. El akarom mondani, hogyTovább…
[Írj, mielőtt megfagysz!] Fent kanyarog a füst, az éj zúzmarás ezüst, csenddel dús levegő, áramló, lebegő, a vendégét várja: egy tál tél az ára. Nincs szem, ami lássa, hajnal felé milyen a tűz ellobbanása. A reggel azért üzen hidegvégződéseiben. Mikor felfeslik az ég, örök működésben, ott kinn és ott benn,Tovább…
Elfogy az ember In memoriam Esterházy Péter Töredéknek lenni maga az élet. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben. Itt semmi se mozdul. Nevek, arcok törlődnek, vezeklő szürkében a táj. Fekete tollú, fehér madár röptét fi gyeli egyre, mennydörgésből, villámokból, állatok járásából jósol. Feszültségeit nem földeli el azTovább…
Alkonyatok [Twilights] A sötét sötétséget még csak tudjuk kezelni, de a világos sötétség összezavar minket: a nemtudás homálya, a szürke latolgatás, a rejtett és elrejteni kívánt várakozás, a már nem nappal és a még nem éjszaka, a megbetegítő vakügetés, és a fantomok lassan ránk hulló színtelen üledéke. A csónakot megtöltőTovább…
Makszim Krivcov 1990-2024 Mint aki lemerülni készül a jeges víz alá, nagy levegőt vesz. Meddig tart és miért nem enged? A közönyös szürkületben vérmalom zihál. Kegyelmek anyja, engedd, hogy a tiéd legyek! Átlyuggatott felhők futnak és eloldják az agóniát. Ködös lépekbe foszló elhagyatásban, ahogy elfogy a maradék fény is,Tovább…
Midőn beléptem, válaszolt a padló halk reccsenéssel, megmozdultak az árnyak, s mint kihalt lények porcos csontvázai, összeverődtek, majd zseblámpa fénye rebbent a sötétség peremén; sziklabarlangi lépések tétova, tompa puffanása. És íme, mint az ókori szent állatok tetemei, oldalukra dőlve hevertek az itthagyott imatárgyak, feledve már, hogy valaha az Örökkévalót szolgáltákTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.