Makszim Krivcov
1990-2024
Mint aki lemerülni készül
a jeges víz alá, nagy levegőt vesz.
Meddig tart és miért nem enged?
A közönyös szürkületben
vérmalom zihál.
Kegyelmek anyja,
engedd,
hogy a tiéd legyek!
Átlyuggatott felhők futnak
és eloldják az agóniát.
Ködös lépekbe foszló
elhagyatásban, ahogy
elfogy a maradék fény is,
megszólítatlanul.
Rivnében a házak
még biztos összeérnek;
átható birsillat
és azok a vadrózsacserjék…!
Talán nem zárul be
minden kiskapu.
Makszim Krivcov,
harminchárom éves költő,
elrejtőzik a versei alatt
és visszabújik a nevébe.
Ukrajnában is tél van.
Fagyos szél csókolja a földet.
A férgek sokat tudnak
a feltámadásról.
2024. január 12-én, öt nappal azután,
hogy a költő elesett az ukrajnai fronton.
Turczi Istvánról: https://www.facebook.com/photo/?fbid=539739201485777&set=a.504520725007625
Makszim Krivcovról: https://litera.hu/…/az-ukrajnai-harcokban-eletet…
Fotó:
1. Turczi István portréja – Győrffy Anna fotográfiája
2. Makszim Krivcov portréja – Facebook