virágzó almafa voltam amikor ölemben megfogant a rozmaring illatú álom a konyhában fehér fejkendőben kalácsot dagasztott Anyám a tálnyi lisztbe fészket csinált s ahogy belehuppant a tojás felszállt az őrölt gabona pora s egy sóhajtás áraszd el uram boldog napokkal az új életet amikor sikolyomat és a harangzúgást elnyomta újszülöttTovább…
a mérleg nyelve alatt a kirekesztésben a hiába várt egyensúlyban a kiszolgáltatottságban a semmibe vett tiltakozásokban a kongó pénztárcákban a korgó gyomrokban eltűnik az igazság valami mégis megmarad belőle lassan gennyed mint köröm alá szaladt szálka elmossa a határvonalat reggel és este között túl megannyi küzdelmen látszatsikereken a reményt elnyílottTovább…
– részlet – a sebészeten sóhajok, nyögések uralják a kórtermeket. nem hallatszik ki belőlem az egész lényem betöltő kiáltás. nem hallani, ahogy átsuhan rajtam a véres iszonyat. fém-kórlapok fityegnek az ágyak végén. ha az alvó kinyújtja lábát zörög, akár a fémtepsi, amiben a tátott szájú holtakat tolják loppal a folyosón.Tovább…
Boldog vagyok, mert láthattam hiánytalan fogsorral kacagó százszorszépeket, hallhattam szerenádozni ablakom alatt a mutáló rózsákat. Cinkosaim a szavak. Bármit megírhatok magamnak. Ha akarok, nem idényjellegű orgazmusokat. Mosolyok hosszan tartó erekcióit, vagy az érintéseknek megsokszorozott intim pontokat. Ma új álmokat írok magamnak, mert a régieket oda adtam valakinek, akit nagyon szerettem.Tovább…
adj Uram szabad teret ahol a bőven termő Édent meg lehet találni egy viharok nélküli derűs délutánt aminek fényénél olvasni lehet zsenik könyveit és csendben ülhetünk a fodrozódó madárszóban engedd belehelnünk a helyet hogy otthonos legyen és megkössünk benne ahogy kiásott alapban a beton hallhassuk miként süvít fejünk felett pokolgépekTovább…
Véletlenszerű széllökések. Elvékonyul bennük a beszéd. Vaktában szétszóródnak az álom színei. Átitatják a hajnalt. A napok elvágtatnak és nem térnek vissza, mint a felriasztott őzek. Az alkony közönséges borvirág az ég arcán. Valami fáradt bánat ül a házak ablakszemében. Éjjel kitágul a sebezhetőség tartománya. Szoprán hangú jégcsapokról a kihalt utcáraTovább…
milyen könnyelműen léptél ki a kertből, ahol oly sok csókunk megesett. a csöndben leomlott a nyár fala, akár a szavak, amiket valaha kimondtál. csupán a madaraknak hagyott gyümölcsök értek tovább a zizzenő lombban. irányt váltott a nyelv, amit beszéltünk – akár a víz szomjúságod emlékezetében édesen – meglepően fejtette felTovább…
1. tavasz imbolyog a parton, mint hullámok zenéjére ringó hajdani diszkóhajó. arcvonásod tanulmányozom, amibe apró ráncokat sütnek a napok, emlékezetem őrzi valahai hamvasságod. a délután áttetsző organza függöny-szárnyai mögött egyre nehezebben tudom megszelídíteni az idő sodrát, mely rajtunk átzuhog. ha változol, én is változom, s velünk a világ is, amiTovább…
őszi reggel volt borzongatóan hűvös és lehangoló a keményítőkék égen szétszéledt a fehér nyáj vágyaidat a költözőmadarak lábára kötötted fekete felszántott földek fölé repültek betakarítottad a magány körtéit mert formájuk a mellemre emlékeztetett faltad a gyümölcsöket levük az ingedre folyt megkeményedett benned a hátrány mint szurokfekete kátrány amit tegnap azTovább…
ősz akartál lenni, én meg tavasz. az óraátállítással ellopott órában lényegtelen tényként éltünk. éjszakánként a holdnak énekeltem, hogy nagyra nőjön, s amikor kitelt féltem tőle, mint a semmitől, amiben ott sejtettem a mindent. kilenc szívemre tetovált évben minden hajnal pár korty harmattal lenyelt belőlünk egy darabot. ezért továbbfejlesztettem az emlékezést.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.