1. Pördül egyet, megfordul, majd ismét, mutatja önmagát, mosolyog, nevet, ismételt fordulás, pördülés, könnyed kézmozdulat, lebegő `vissza`- fordulás, kézmozdulat, ígér és elhárít, szigorú és fagyos, majd hátatfordít, már-már kétségbe- esel, de egy pillanat múlva `vissza`néz, csakúgy, szinte észrevétlen, a szeme tágranyílik, szem- bogara kitágul, nevet, rád, csak rád, boldogan nevet,Tovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: A menekülők tiszteletére Takács Zsuzsa Szénpor c. verse nyomán Menekültek-e gyalog vagy lovaskocsin? Kötöttek-e kendőbe kenyeret? Mellé sót, kulacsukba hűvös vizet? Szorították-e mellükre anyjuk leánykori képét? Ölelték-e egymást, mikor csónakba szálltak? Volt-e pénzTovább…

Messzire utaztam, hogy ne lássam meg, amit nem akartam meglátni, és utazásom alatt mindig azt láttam, ami elől menekültem, minden pillanatban csak azt láttam, amit nem akartam látni, amit nem akartam meglátni egyáltalán. Egyedül voltam az utazásomban, mert egyedül akartam maradni, és mégis velem voltak mindazok, akik mindig is velemTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: Név nélküli regisztráció az önmagukba visszatérő utak kanyarulatában Valahová el kellene végre mennem. Talán egy olyan helyre, ahol csupa kisbetűvel írják a nevem. Nem mintha itt különösen nagybetűs volnék, de ott, senkinek semTovább…

Miként az őz, ha visszapillant, érzékeny, lágy, mégis kőkemény, miként a sebzett, fiatal szarvasok, havas mezőn, ha menekülnek, és a tekintete is! hogy metsz, kér, vádol és simogat egyszerre, hogy lélegzik itt, mindenütt, a szobámban, körülöttem, hogy él! pedig csak fénykép: vigyázza lépteim. *Petőcz András: Majdnem minden – Ister, 2002Tovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: kaméleon a villamoson /saját kötött forma/ Ismerem jól szerelmed egynapos virágát, estére nyílik, reggelre összezárja szirmait, egynapos szerelmed szirmait ismerem reggelre nyílik virágát estére jól összezárja Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni, méregzöldTovább…

A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből. Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen. Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor, még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen: mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféle idegen tenyérre támasztaná a halántékát, és úgy nézne bele a kamerába. A képkivágás felveti ezt a lehetőséget is. Az idegenkezűség lehetőségét.Tovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./ Bali Anikó: Valaki segítsen Takács Zsuzsának Könyvbemutatón, sajtóban, médiában, Találkoztam már vele a legkülönbözőbb helyeken* de ismeretségünk egyoldalú: az írónőt én, a rajongó tanonc, csak verseiből ismerem. Az asztalnál a magas homlokú férfiak köré glóriát rajzolTovább…

Utolsó kép – Tandori utoljára a Clark Ádám téren láttalak, furcsa öregember, mentél a buszmegálló felé, alig tudtál már lépni is, mint egy hajléktalan, olyan voltál, sapkád a fejedben, és a fogaid – jobb nem beszélni a fogaidról akartalak volna megölelni, de valamiért zavarban voltam, talán, hogy jobb a kabátom, aTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás a 2020-as őszi félév alkotásaiból./ Bali Anikó: Üzenet Reméltem, hogy bármerre hajt a végzet, bármely pusztaságon,* nem felejt el engem, ó, drága Angyalom, de félek, magam csak megkésve, szavakban adhatom. Az erdőn, hol együtt jártunk, a fáról egy kicsiny levélkét nekem adott, magammalTovább…