On:
In: Szépirodalom, Vers

Ki szabadságot akar, az szabadságot akar egyszerű szavakkal, vagy csak szavak nélkül. Ki szabadságot akar, az szabadságot akar, ha hidat foglal, azzal, ha tiltakozik, azzal, hogy szóvá meri tenni, mi szeretne lenni, vagy, hogy mi a gondja, hirtelen kimondja. * A szabadság ott van a sárga rózsában, a szabad madárban,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz András: Különös Bárány Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A pillanat töredéke Egy pillanat a napfelkelte Egy pillanat a naplemente Egy pillanat az újabb kezdet Egy pillanat és végtelen lett  (Elena Liliana Popescu)   A pillanat töredéke a mozdulatod. Ahogy a távolodónak intesz, ahogy jelzed az eltévedt madárnak, hogy otthontalan ezen a tájon. A pillanat töredéke a sóhajtásod. AhogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fekete holló Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Zárójelvers op. 9. (( Ahogy 13 férfi egy szépen leterített húsvéti asztalnál ül, médium-art, mondja az egyik, simítsd meg kezem, símogasd, fénylő balzsammal kentem a lábad, mondja a másik, 4 simítsd a kezem, símogasd, médium-art, mondja az egyik, simítsd a kezem, simogatlak, érzem a bőröd, érzem a tenyered, ki lesz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő (Válogatás a 2025-ös tavaszi szemeszter alkotásaiból.)   Balizs Dániel: Kaddis a lányokért, akik már nincsenek veled, mondtad mikor gyanútlan érdeklődtem elhullt a vér s gyurma csontokon a gyenge hús mint só a vízben, feloldódott ami pulzálni, lüktetni, izzadni teremteni és üríteni készült sírni aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(D-moll toccata és fuga) Először azt hittem, hogy maga az Úr, az Isten szólít, először azt hittem. • Ültem egy templomban, a padban, és megszólalt valami égből jött dallam, szinte rám szólt. Az első hangok – mint mikor félreverik a harangot, olyan erősen és magasztosan zengett, legfeljebb az Úr az,Tovább…

On:
In: Könyvespolc

Csigaház az avaron „Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Üres szoba A napfény játszik, nem tudom, mi ez, valaki valakitől valamit kitesz, nincsenek válaszok. Az üres szoba, bútor belőle kimenekítve, hogy el- szorul a torok, És jól van ez így. Eltűntél, senki se sejtheti, merre kóborolsz, ha még, s miféle terve van az Istennek veled. Vagy bárki másnak. TétlenkednekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott, az autók közt, arra jár az Isten.   Igen, ő az. Az a szakállas, ott, kissé elrongyolt ruhában. Látod? A vállát görbén tartja, ezzel is jelezve, hogy megalázza magát. Kéreget, persze. Nincs hol laknia. Van egy titkos helye, egy szűk utca elhagyott szuterénlakása előtt. Oda vackolja be magát éjszakára,Tovább…