On:
In: Szépirodalom, Vers

még lobognék egy kicsit még lobognék egy kicsit még mondanám magamat szeressenek vagy szánjanak még lennék mint fények között az árnyék még javítanám életem egyenlegét de visszahull a semmibe a szándék már minden végleges amit megtettem és amit nem a múltat is hiába kérdezem elenyésző az érdemem úgy megyek elTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor rádöbbensz hogy már nem utazol sehova amit nem láttál azt már örökre nem láttad mikor rádöbbensz hogy már nem veszel van elég cipőd ruhád kabátod pizsamád nem kívánt és nem várt esetekre is amikor rádöbbensz hogy amit nem magyaráztál el már nem érti senki meg verseidbe temetted a lényegedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ringató nyugalmat sokszor visszaélek saját bizalmammal elárulom alig ismert titkaimat kifecsegem a negatív mozzanatokat hiába mondom előbb mindig gondolkozz a szívem nagy lendülettel sodor tévedésekbe ringató nyugalmat szeretnék az életembe nem tudom a pontot kitenni még kérdőjelek és felkiáltójelek hordják szét a csendemet   egy mosolyba egy mosolyba sűrítek mindentTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– ki hívott ki szólított ki kérdezett? ki vagy te kinek a sarja nemzedékek utolsó parasztja nem volt szolgátok a szó soha reményed mégis a vers-csoda: léted láthatatlan párhuzamosa – ősök panaszai kettőzik a szavam erejét bár hallgatást parancsolnak génjeim – kusza szavak ködgomolya nem vers a sorok óriáskígyóként tekeregnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a világ elemei jelenségei egymásban foglalnak helyet egymást okozzák vagy kioltják ahogy innen és túl mindenen az utakra hagyom mikor merre visznek mit mutatnak és mit rejtenek el érzelmeimet is egyszerűsítem lelkemben nem tapogatom a gyógyulatlan sebeket nem panaszkodom nem küldök jeleket a környezetemnek hogy rám figyeljenek segítsenek a régvoltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

pillanatok üzenete pillanatokban mérem az időt lebontom és újra összerakom mintha töredékben is egész lenne és az egész is részekben létezne egy simogató üzenet egy befogadó tekintet a színek sugárzása fakulása csodák fellobbanása kialvása minden csak egy pillanat üvegszilánk a téli nap kékes derengés a lét amelyben az emberek ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

eneküljön ki merre lát vagy gondoljunk mindent újra át az optimizmus kialvó lángját pozitív gondolatokkal élesztgetem remény-forgácsokat vetek rá sejtjeimben is szunnyad a tűz egymásba ékelődő gondolataim forgatnak magam körül ha nem látom másokban az értéket a szépséget szemem hibás nincsenek ilyenek vagy olyanok mindenki más mindenkiből egy van csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hiába keresek szavakat arra ami nincs ami van arra a régiek már nem érvényesek sejthető hogy amit hoz a holnap az valami más réseken szivárog a szorongás a trauma bennünk van történelmünk írta oda a történésekhez hozzáadja fellobbantja mindenki nézi döbbenettel alig hiszik el az egyik magyar a másikat bántjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

figyelek figyelek csak néha riasztja fel a hangom a csendet némán tiktakkolok mint egy régről megmaradt falióra ami a múlt századi időt méri és a mai napot mindig lekési mint egy szökőkút magasra feldobom kérdőjeleimet régen tudom hogy nincsenek egyszerű emberek egyszerű történetek faltól falig ér bennünk a végtelen régenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

éppen benne voltam egy versben de kicsengettek elillantak a szavak nem is lehettek olyan fontosak (a költőnek ne higgy mindig elkeserít minden jónak a fonákját látja sem kottát sem térképet nem olvasott soha méla analfabéta képzelete elviszi egy tájra ami nincs és nem is kellene hogy legyen) az objektív líraTovább…