On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha elmetszed találomra, bárhol, mindig lesz majd egy olyan pillanat, egy állókép az idő lemezén, ahol egy nyíl egy szív iránt halad. * Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt, tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig, két naplementét látsz, szolgáltál két urat, s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat. * PókszálonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Téli kollázs Nézd a Soractét magas hó borítja, s a hold sápadt sarlója egyre nő, kikönyöklök a szeles csillagokra, Nakonxipánban hull a hó. Kihűl a nap az alkonyi grafitban, most tél van és csend és hó és halál, kóbor kutyaként jár a szél, a csördülő ég vasban áll. Fönn, fönnTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ÖRÖK VISSZATÉRÉS Összetörik a vers, Vérző kötés, sírás, Kövér sás, őszi rét, S kertet szövő írás, Erős vér, szkíta ős, Kő, sár, szív, ó, tér és Asszír ősök terve: Örök visszatérés.   NÉGY ANAGRAMMA Gyors szemmozgások fázisa, Amorf gyász, messzi zokogás, Egy más kozmosz-ág rossz fia, Sziromágy s fázó megszokás.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

  Orosz István „Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.” (Orosz István) Orosz István grafikusművész műhelyében Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –)Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy verset írok Egy verset írok épp, te pont most olvasod a kulcsra zárt időt talán kinyithatod. Ideát mindent úgy találsz majd, követem, tükröd mögött, ahogy elrendezted velem Odaát nem tudom, csak szélbe szórt szavak, megtalállak-e, hisz’ egy versben hagytalak.   Ha ez a vers… Elmúlt nyarak és eljövők közéTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

És jön a Kert, akár az álom, és növekedni kezd az éjben, lélegzik, párál, szétliánoz, mint rák a testnek erdejében. Megfejthetetlen rétegekben nő útvesztője: titkos ábra, épül, pusztul, fölépül újra hold-ütött mohos arca mása a boldog Botanikának, és szőlő fut tört szoborra bújva, látszik álmában, hogy zenét hall, míg tartTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megválaszolhatatlan így tehát, jobb, hogyha meg sem kérdezed, elém tolod a hűlő zöld teát, aztán a cukrot, és kezed az asztalon felejted tétován, valamit készülsz mondani, én szólalok meg hamarább: korán sötétedik már. Valami eltévedt fürj az ablaknak röpül, habár a függönyök behúzva, és járva másnap kint a ház körül,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Óceán, rég láttuk egymást, nem tudom, hány ezred éve, nyelved alól a kavicsom kiveszem, hogy beszélj végre. Óceán, dobhártyád alatt a csigatestben gyöngy terem, s kontinensközi kábelek bugyognak sírást szüntelen. Óceán, rézpántos atlasz, csavargőzös, búvárnaszád, szabásminta útvonalak, Atlantisz és robinzonád. Óceán, palackba zárt dzsinn, Örvények, ámbrás alkonyok, Szigetkalózok, csontnyarak, Roncsok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár, Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák, Izzik a galagonya ruhája. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Holt idők sírján hervadt koszorúk, Minden csak jelenés; minden az ég alatt. Ó hány szeptembert értemTovább…