Ha elmetszed találomra, bárhol,
mindig lesz majd egy olyan pillanat,
egy állókép az idő lemezén,
ahol egy nyíl egy szív iránt halad.
*
Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt,
tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig,
két naplementét látsz, szolgáltál két urat,
s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat.
*
Pókszálon hintázó kiszáradt légytetem
mögött két alkonyatra fókuszál a szem,
az ablaktáblák közt összepréselt idő
túlfelén cirkulál a rég elmúlt jövő.
*
Az óraszámlapok fölül maholnap
letördelik az összes mutatókat,
de tengelyén az árva csillagoknak
az átdöfött szívek tovább forognak.
*
Nyílik a könyv s arcodba mered,
nézi merőn két árva szemed,
semmi esélyed, tudja, mit érzel,
bármire gondolsz, már nem enyész el.
*
A verseket a Szerző engedélyével tettük közzé.
Forrás – Orosz István: Távlattani leckék / L’Harmattan Kiadó (2025)
„Régi és új versek, amelyek a tér és az idő, a valóság és az illúzió, fény és árnyék átjáróit kutatják. Orosz István, a grafika mestere költőként egyesíti a látvány és a nyelv világát. Ahogy képeiben a perspektívák játéka a tér új dimenzióit nyitja fel, úgy szavai is egyszerre tükrök és ablakok – a belső és a külső világ közötti átjárók. Ezek a versek időn és téren átívelő, mélyen filozofikus utazások, amelyek egyaránt bebolyongják az antik hagyományok és a modern metafizikai kérdések világait.
Orosz István versei a valóság üledékei alatti rejtett mintázatokat kutatják – az emlékek, álmok és tükröződések szövevényében, amelyben minden sor váratlan, és minden vers egy új, ismeretlen térkép.” (L’Harmattan Kiadó)
Fotó: Orosz István portréja / Komka Péter fotográfiája
OROSZ ISTVÁN (Kecskemét, 1951. október 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett-, Kossuth-díjas-, József Attila-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író.