Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni, mert olyan az, mint az édesanyánk. Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja: hogy ezt szeretjük. »Egyél még, fiam!« Konyhájában ütött-kopott edények, ami meg új, az tőlünk idegen. Falán a régi esküvői képük, »Ugye szép asszony voltam?« – kérdezi. Sosem volt szép. De ne vegyétek észre. MenjetekTovább…

Ki szabadságot akar, az szabadságot akar egyszerű szavakkal, vagy csak szavak nélkül. Ki szabadságot akar, az szabadságot akar, ha hidat foglal, azzal, ha tiltakozik, azzal, hogy szóvá meri tenni, mi szeretne lenni, vagy, hogy mi a gondja, hirtelen kimondja. * A szabadság ott van a sárga rózsában, a szabad madárban,Tovább…

Nan to iu tori ka shiranedo ume no eda I do not know What bird it was, — But the spray of plum-bossom! (R.H.Blyth) Milyen madár volt? Nem tudom, de a szilva ágán a nyoma.   A VÉRZŐ TORKÚ KÖLTŐ Egyszerű és őszinte hangon, közvetlenül szól hozzánk Siki ebben aTovább…

válogat, számlál hitelbe is áld a zárt redőnyöktől fél Isten szeme épp, mint a paradicsom éjszakázástól piros egy szőlőszem ha elgurult, Isten otthagyja a 99-et Isten kabátok közé búj a ráncokba olvadó terepszínű Isten Istennél vásárolok szatyor jóért alkudva, bocsánatot néha elfelejti a blokkot néha pult alól méri a folyékonyTovább…

(Nádasdy Ádámra emlékezve)   Hol van a tároló, ahová a tudás bekerül a halál után? Hol van az a tér, ahol a gondolatok tovább keringenek? A gyűjtött tapasztalat felcímkézett fiókokban vagy egy felhőben piheg? Nem megy többé víz a fülbe, szálka a köröm alá, a fésűben a hajszálak nem tartoznakTovább…

Lélekoldó – Irodalom és önismeret A lengyel irodalom nagyasszonya, a 2012-ben, nyolcvannyolc évesen elhunyt krakkói költőnő, Wisława Szymborska 1945-ben indult el a pályán. Érett kötettel 1957-ben jelentkezett először. Költészetének eredeti metaforáira, ironikus hangjára hamar felfigyelt a közönség és a kritika is. Magyarországon először Kerényi Grácia mutatta be 1968-ban, később FodorTovább…

Télen a fák közt Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. VégülTovább…

mint a padláson kilukadt tágulási tartályból a víz ‘ ‘ ‘ ‘ ‘ ‘ alattomosan szivárog belőlem a kedv mindketten furcsa jeleket hagyunk a tágulási tartály biztosan javítható   A vers első közlésként 2025. decemberében a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelent meg.    Fotó: Ulrich Gábor portréja / Magyar Narancs  Tovább…

Hogy lehetsz ilyen éghez-ragadt, kérdezi gyakran, a földről fölkiáltva, s tűnődik, mi végre folyton ez a féktelen láz, mely naponta háztetők és hegyek fölé emel. Kérdéssel tudnék felelni csak: ha a boldogság egy sóhaj, vajon hogy hat rá a légellenállás, mikor felszállta csúcspontján átesik és zuhanni kezd? Nincs erről seTovább…

a mérleg nyelve alatt a kirekesztésben a hiába várt egyensúlyban a kiszolgáltatottságban a semmibe vett tiltakozásokban a kongó pénztárcákban a korgó gyomrokban eltűnik az igazság valami mégis megmarad belőle lassan gennyed mint köröm alá szaladt szálka elmossa a határvonalat reggel és este között túl megannyi küzdelmen látszatsikereken a reményt elnyílottTovább…