a nyár legmelegebb napján jöttem először július tizennyolcadikán kedden tizenegyre nagy szalmakalapban lépkedtem a Budafoki út forrósodó aszfaltján (kalapban az ember valahogy jobban kihúzza magát még akkor is ha igazából nem elég egyenes) legalább tizenöt percet vártam a becsöngetéssel a teljes sorsfordulat nevetséges elképzelésével a fejemben talpig fehérben voltál mintTovább…

Ha ugyanolyan lelkesen keresem a lilavirágú fát, és nekem is megfesti ujjamat a páfrányok zöldje, Ha százszor-volt felhők szaltóznak felettem, és ma is igaz, ami fantáziaszülte, Ha én is bal lábbal kezdem a lépcsősort (ezen már ne múljon, még egyszer, jobbal), Ha mögöttem ugyanaz a várrom ásít, és közös aTovább…

Tizenkilenc éves egyetemistaként gondoltam, megvárom, míg a kedvesem leérettségizik, és a rákövetkező szeptemberben elveszem feleségül. Egyszerűnek tűnt, és voltaképp az is volt. A szülők megpróbálták ellenvetni, hogy mi lenne, ha előbb mindketten lediplomáznánk, mégiscsak a biztos kenyér… Kértem, ugyan fejtsék már ki, mit értenek biztos kenyér alatt két bölcsész esetében.Tovább…

Homok   Mindent tudok, mindent értek. Csütörtök este fél tizenegy van, a tíz éve halott apám mindjárt fel fog hívni, és pénzt fog kérni tőlem valami ócska mesével, én pedig először vonakodni fogok, húzni fogom az időt, mindenféle keresztkérdéseket fogok feltenni neki, aztán úgy teszek majd, mint aki elhiszi aTovább…

A felnőttkorral, azzal van a baj, mert fiatalnak lenni könnyű, öregnek meg, látom, veszélytelen. De mi van közte? Nyíló tavirózsák, poros szekérút két falu között, a pszichodrámacsoport testszagú, érettnek gondolt feltevései, a kettéfűrészelt lojalitás, alvás tapintatos, vonakodó lakástulajdonos barátok ágyán a nappaliban. Mindezt csak azért, hogy fiatal maradjak, mint aTovább…

  Orosz István „Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.” (Orosz István) Orosz István grafikusművész műhelyében Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –)Tovább…

A második erdő Az ágya feletti képen olyan sűrű erdő, mint egy gyertyákkal telepakolt torta. Ha elkezdeném számolni a fákat, valószínűleg pont addig jutnék, amennyi idős lesz néhány nap múlva, de felesleges lenne ünnepelni, úgysem fogna fel belőle semmit. A nővérek azt mondják, már egy ideje nem beszél, ezért betűtésztávalTovább…

Istenes ének ( a Fűzfából faragott királyfi – ciklusból) Ha a világ csak véletlenül, porból torlódott volna össze, nem hasonlíthatnék anyámra, nem következne tél az őszre. Egy költemény se állna össze, nem rímelhetne soha sorvég, nem lenne skót, nem lenne lengyel, se kínai, se svéd, se norvég. Esőben nem lennékTovább…

József Attila emlékére   Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvetTovább…

Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. A tollbamondástól félek a legjobban. A toll túl vastagTovább…