On:
In: Szépirodalom, Vers

Eltűnt egy ember, zseblámpák szeletelik az erdőt, kutyák csaholnak a fák között, menekülnek a vadak. Eltűnt egy nő, láthatósági mellényeken villanó szentjánosbogárfény az erdő, a folyómederből minden holt előkerül, nádipontyok oszló teste repül a fénycsóvákban, kutyák szimatolnak, tapintható a lélegzetük. Thrillert nézek, takarómeleg, távkapcsoló, hüvelyk a pause felett, ha hideglelősTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

És jön a Kert, akár az álom, és növekedni kezd az éjben, lélegzik, párál, szétliánoz, mint rák a testnek erdejében. Megfejthetetlen rétegekben nő útvesztője: titkos ábra, épül, pusztul, fölépül újra hold-ütött mohos arca mása a boldog Botanikának, és szőlő fut tört szoborra bújva, látszik álmában, hogy zenét hall, míg tartTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

[Írj, mielőtt megfagysz!] Fent kanyarog a füst, az éj zúzmarás ezüst, csenddel dús levegő, áramló, lebegő, a vendégét várja: egy tál tél az ára. Nincs szem, ami lássa, hajnal felé milyen a tűz ellobbanása. A reggel azért üzen hidegvégződéseiben. Mikor felfeslik az ég, örök működésben, ott kinn és ott benn,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. Végül tisztán és üresen mentemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sokszor feltettétek a kérdést: milyen érzés, ha szeretnek. A többiek ajándékokról beszélnek, meg arról, hogy akkor a tornatanár nem csak rátok nyitná öltözködés közben az ajtót, hanem beírna egy ötöst, vagy megsimogatná az arcotokat. De te inkább úgy képzeled el, hogy miután kilépsz a fürdőszobából tusolás után, és végigmész aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Véletlenszerű széllökések. Elvékonyul bennük a beszéd. Vaktában szétszóródnak az álom színei. Átitatják a hajnalt. A napok elvágtatnak és nem térnek vissza, mint a felriasztott őzek. Az alkony közönséges borvirág az ég arcán. Valami fáradt bánat ül a házak ablakszemében. Éjjel kitágul a sebezhetőség tartománya. Szoprán hangú jégcsapokról a kihalt utcáraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ilyenkor decemberben, advent idejében, tiszta, hófehér fátyol borul a tájra, csillagok csókolják fényüket a szendergő világra, csendesebbek a hajnalok és éjek, szürkeségbe bújók a napok, s e fagyos időben mégis nagy útra indulnak a földlakók végre: szívük mélyére, ahol szunnyad még a szeretet és béke, de hiszik, hogy ébred aTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

A harmadikon lakó Gyulát mindenki utálta, és mivel én voltam a közös képviselő, én kétszeresen is utáltam – egyrészt a magam részéről, másrészt a lakóközösség nevében. Taxisofőr volt, mindig hajnalban ért haza, és olyan erővel csapta be a bejárati ajtót, hogy az egész ház felébredt rá. Örökké mosatlan svájci sapkátTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Amerre jársz nem virágszirmokat hintek lábad elé, nem is csillogó papírba rejtett szaloncukrokat a fáról, vastag fonálból vagy gyapjúból szőtt kádkilépőket, kopott falikárpitból maradt képet, mindent mit találok, amerre jársz rakosgatom lábad alá az elvásott gyapjú szőnyeg darabkáit, a kinőtt régi gyerektakarókat, a magam kötötte vastag sálat, némán teszem lábadTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lúdtalpam van. Süllyedésnek is hívják. Az orvos rögtön észrevette. Használjon betétet, mondta. Én nem hallottam. Nem azért, mert süket vagyok, hanem azért, mert az orvos csak gondolta. A nővér mondta, de neki nem hiszem el. Semmit sem hiszek el. Azt sem, hogy érdemes volt az orvosnak megmutatni. Ezen már nemTovább…