On:
In: Szépirodalom, Vers

Rendezem vonásaimat. Egy szobrász napokig beosztja erejét, hogy létrehozzon egy szép arcot, ha nincs is véső a kezemben, ha nem is ugyanaz az erőfeszítés, mégis mintha felpofoztam volna magamat, de egy fotó erejéig olyan vagyok, mint amilyennek látni szeretném magam. Talán ez lesz a pillanat, amikor a látszatot átitatja azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Árnyéka álmokra vetül Alvó fej egy ölben, mozdulatlan akár egy hegy, csak az a nyálpatak a száj szélén, a csúcs fölött felhők, lapozó kéz és a könyv árnyéka az álmokra vetül, hűsíti az arcot. A kéz néha mást is csinál, belecirógat a hajba, mintha a kisfiú-fejen is találna lapozni valót.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A tenyér felszíne és a kacsakő közti résben összpontosul a nyugalom. A te szemedben villámok, talán ilyenkor vagy a legszebb, a bal kézfejemben semmi, de nem nevezném hiánynak, próbálom, úgy lógatni, hogy ellensúly legyen, helyben maradjon a szívem, ne akarjon kiugrani. A tengert nem lehet meghódítani egy kacsakővel, és aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ahogy egyre mélyebbre merül a búvár, lassan ébred rá, hogy újra nyithatja szemét, a bátorság cukorkájának mindig idő kell, hogy felolvadjon a szájban, de a lehunyt szemet az még nem pattintja fel automatikusan, ha az édes íz már eluralja a nyelvet, mikor a szemek hozzászoknak a sötéthez, vajon a búvár,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunk, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból szemezget, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból.   2025. április 1. Bakonyi-Tánczos Vera ANYAJEGY Milyen érdekesen burjánzik ez az anyajegy, gondolta, ahogy nézte a kis rücsköket a fáradt délutáni fényben. Mint egy idegen bolygó: ittTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nyújtott karral, nyitott tenyérrel csalogatom közelebb az eget, várom az apró tűszúrásokat, ahogy egy-egy hókristály karistolja a bőrt, ha már évek óta nincs odakint fehér karácsony, legalább bennem kezdődjön el a zsibbadás lassú hóesése, csak állok a kapu előtt, mint egy kilomtalanított karosszék, aminek a huzatát egy magányos fenék leheletvékonyraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ébredés után új részletek jelennek meg a testeden, mintha távcsövön keresztül vizsgálhatnálak, és figyelmem holdsétája közben elfelejtem egészen, hogy ismerlek, de ez még nem a világ széthullása, nem az agyi érelmeszesedés vaktérképe, csak a hajszálak új útjai bámulatosak, a felkaron a fülkagyló lenyomata, vagy ahogy felkelés után lehajolsz, mintha aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy fekete rigó torkában A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, az ereimben éreztem a változást, hegyi patakban viháncoló pisztrángok jutottak eszembe, tarkóm dzsesszesen lüktetett, homlokomon pergett egy kicsi dobverő, emlékeztetett rád. A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, lefotóztam a bal lábfejem, akkora, mint egy megkelt tészta,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Ruhán átütő vér, Rorschach-teszt) Apám tizenkilenc évesen. Ez a kép olyan elképzelhetetlen, mint a szűz- nemzés, hogy egyes botsáska fajok elboldogulnak hímek nélkül is. A születésem előtt mindenki pálcika- ember volt, barlangrajz a pleisztocénben, úgy képzelem. Ott van apám is az élet előtti hidegben. Tizenkilenc évesen verseket ír, lelke vízfoltTovább…