amikor rádöbbensz hogy már nem utazol sehova amit nem láttál azt már örökre nem láttad mikor rádöbbensz hogy már nem veszel van elég cipőd ruhád kabátod pizsamád nem kívánt és nem várt esetekre is amikor rádöbbensz hogy amit nem magyaráztál el már nem érti senki meg verseidbe temetted a lényegedTovább…
A csend világa Naptárak sokasága közt válogatva marad a tájas, a völgyes, hegyes, mi nem zaklatja fel előszobánkat: csend világa. Ember nélkül tökéletes. Október végén Vastag, puha avarban járok, korai fagy mindent lerázott, hull, csak egyre hull a sok levél, pirosan sárgán, zöldből rőtbe, barnába, fáradt olajzöldbe ágat, gallyatTovább…
Borbély Szilárd A semmi mind ha semmisül a mindben mindig egyesül és Semmi lesz ha Semmi volt és vágyon túli szomjat olt és úgy néz végül szerteszét se szem, se hangtalan beszéd hogy megláthassa, aki lát a végső geometriát Égi karám földi katlan ha múlik is múlhatatlan Hisz kétkedésre ottTovább…
Kicsikét csend. Rendben minden sóhaj, ajtón kirekesztve az egetverő óhaj. Csend! Nehogy megneszelje a béke, hogy pipájából kerge jelek kelnek. Elfogy a kréta, a papír, a toll, oszlik a fények rózsás palástja, kipenderül zaklatott, ködös zajunk, és ahogy szemünk hűvösébe vált, a dalból elvész a brokát. Meztelen lelkünk fölött átsuhanTovább…
(utána a csend) Az ajtók bezáródnak. Tudomásul vesszük. Sosem tudjuk meg, mi van mögöttük, mi lett volna, ha sikerül kinyitni őket. Az ablakok is bezárulnak. Elfogadjuk. Látjuk rajtuk keresztül az elérhetetlent. Emelt fővel megyünk tovább, a kivilágított folyosón. Átlátjuk. Legalábbis azt hisszük. Egyre kevesebb az ajtó, meg az ablak is.Tovább…
Süket füleknek felesleges halk szóval magasztalni a csöndet melyben ezernyi titok ébred zenél mint harmóniát zúgó orgona és válaszol rá a szív akár egy álomszép angyal-szimfónia mikor a dallam összecseng ezernyi égi fanfár zeng éteri szólamot és dalol a csend elandalít sok gazdátlan percet elkerget lomha vén magányt a sejtelmesTovább…
A csend Hallod a csendet? A csendet, mi kívül hagy minden hangszilánkot, órára von bűvös csend-palástot, s azt sem hallani, hogy a mutató útját ketyegi lejáró rugó. Hallod? Hallod-e a csended? Mit belső nyugalmad teremtett, s kizár minden nyugtalan hangot, mi eddig felajzott, megriasztott, s belül énekel, dalol a nyugalom,Tovább…
Csak a fülemben motoszkáló zúgást hallom. Semmi mást. Őrjítő ez a véget nem érő hangzavar. Egy kórteremben ülök, az ágyamon, az ablak mellett. Nézem, ahogy esik az eső. Már nem hallom, ahogy az esőcseppek az üvegnek koppannak, csupán nyomaikat látom a felületen. Soha többé nem fogom már hallani őket. MozgásTovább…
Némaságot érzek – csend helyett. Hiába kérem az isteneket, és téged is, hiába kérlek, hideg az elefántcsontból épített test, nincs benne semmi élet, nincs benne semmi melegség. Várom, hogy meghalljam végre, jelzésed várom, hogy akarod azt, amit annyira szeretnék. Elefántcsont hűvösséged eltűnik örökre, és ami ivor, megszűnik egyszer, lehet belőleTovább…
Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg a nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. * Insomnia Sötét is van, csend is van, mindhiába, a fejem, mintTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.