(utána a csend)
Az ajtók bezáródnak.
Tudomásul vesszük.
Sosem tudjuk meg,
mi van mögöttük, mi lett volna,
ha sikerül kinyitni őket.
Az ablakok is bezárulnak.
Elfogadjuk.
Látjuk rajtuk keresztül
az elérhetetlent.
Emelt fővel megyünk tovább,
a kivilágított folyosón.
Átlátjuk. Legalábbis azt hisszük.
Egyre kevesebb az ajtó, meg az ablak is.
Megértjük. Folyton csak
belenyugszunk valamibe,
miközben egyre távolabb kerül,
ami már majdnem a miénk lett.
Aztán már csak a pillák függönye.
Vérpiros bársony.
Összezárt képzetek.
Elképzelt világok illata.
Életlen gondolatok felszívódása.
Csigaházak keresztmetszete,
kagylók tompa zúgása.
Utána a csend.
(pálmaház)
Párában
egy fülledt
pálmaházban
a csend felett
gomolygó
félhomály van,
csillogón
veri vissza a csempe
a sovány fényt pislogva
éjjelente,
s időnként
a nyúlós langymelegben
lepkeszárny,
vagy éppen virág rebben,
szelíden,
ahogy magamban hordlak,
most mikor
már kétséges a holnap,
lassanként felszívódik az élet,
de a régi álmok fehérek,
s áttetsző tejüveg van köztünk,
mindegy már,
életre honnan jöttünk,
össze sem kötjük már a sorsunk,
de meghat,
hogy hasonlóak voltunk,
s előtör szívből fakadva talán
néha egy hang, s
az ócska magány,
a csalódások előttünk hevernek,
lassan negyven éve,
hogy szeretlek,
oly tisztán, mint hívő alázat,
titokban,
mit az ünnep áthat,
nehezül a szív,
lassul egyre,
s összecseng
mintha mese lenne,
századok
harangja szavával,
összemos
tegnapot a mával,
minden csak
ismétlődik egyre,
ritkábban játszunk éldelegve,
a megszokás irányít,
kegyetlen, de hadd legyek
szép emlék fejedben.
Bezzeg, a kutya
Bármilyen vonzó is olykor a gondolat,
még nem halhat meg.
Mi lesz akkor a kutyával?
Öreg tacskó, nem kell majd senkinek.
Kicsit sánta is.
Állatmenhelyre viszik majd, ahogy őt is
idősek otthonába akarták adni.
A rokonok.
De az otthonba nem lehetett kutyát vinni.
Egy macskát még toleráltak volna,
mondták, másnak is van,
de kutyát nem.
Egy öregembernek papagája volt a szobájában.
(Az ápolók nevét kiáltozta.)
Egy kutyát sétáltatni kell,
ott nincs park, ezzel indokolták.
Meg a higiénia.
Ha macska volna…
(Az higiénikusabb?)
De nem macska.
Sosem szerette a macskákat.
Állítólag, ha meghal a gazdájuk,
lakmákoznak belőle, ha éhesek.
Bezzeg a kutya, az nem.
Az inkább éhen hal,
hűségesen ücsörögve a gazdája mellett.
Áldott, tiszta lelkű,
ragaszkodó állat.
Az ő kutyája a legjobb gyógytornász.
Kitartóan róják a köröket együtt a Margitszigeten.
Ha lassan is.
Sok mozgást javasolt az orvos.
Így lett a kutya személyi edző.
Ráadásul a legjobb az odabújás-terápiában.
Kakaószínű, okos szemével
olykor úgy néz rá,
mintha tudná,
miatta marad még.
Mert nem hagyhatja itt,
egyik napról a másikra,
hogy kutyamenhelyre vigyék.
Inkább megvárja, hogy……
……………