József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvetTovább…
Becsomagol. A fájdalom. Mikéntha pakkot kapnál valahonnan. Így mondták régen. És az, ami van, nem múlik el soha. Lehetne halálos seb – vér ömlik belőle. A fájdalom beburkol, lassan. Magad is csomaggá alakulsz. És falevél-szomorúságod arról beszél, hogy vesztessé lettél – valami háborúban. Felveszem csonthideg kabátomat. (Megjelent az AlföldTovább…
Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más,Tovább…
Igazad van, Istenem, elmértem mindent. A minden is elmért engem, és ha vétettem is a teremtés ellen, a hét napon túl csak te vagy, a bűn visszahullik fejemre. Igazad van, Istenem, nem figyeltem az óvásaidra, de az óvások sem figyeltek rám, közkeletű intelemnek voltak, melyekből nekem is jutott. Igazad van,Tovább…
A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, kitörölhetetlen. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat rohan, az idő félreáll, messze visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyílt szemekkel, lemeztelenítve, teTovább…
Autónk a havas úton megcsúszott, és a forgalommal szemben állt meg, A kanyarulatból egy kamion vakon vonult, egyenlőtlen párviadalt vívni felénk. Figyelembe véve a fizika törvényét, tudtuk elkerülhetetlen lesz összeütközésünk. Furcsamód mégsem éreztem félelemet, de belső hangom fohászkodni kezdett… …engedd hallanom a suttogó fákat, érezni arcomon az esőcseppeket, bőrömön aTovább…
a vers felemel átjár a szíveken akár a belváros szűk sikátorán szalad lopódzva át valami félszeg ragyogás a villanásnyi fehér fényözönben legalább az árnyékból kiszökken és megpihen a délutáni csöndben mint kisgyermek a bársony anyaölben és elringat a szó a rím a szépség melege a lélekig hatol mint valami tündérTovább…
Kék Bolygónk Zöld fái Az égig nem Érnek, de élnek. Ha Volna Két élet, Másként tennéd A rosszat és jót? Rúzs Nélkül Őszintébb Szádból a szó, Csókod szűztiszta. Halk Szavam Nem jutott El szívedig. Néma lett a múlt. Ma Sírod Mellett lágy Szellő ölelt, Szavad vigasztalt.Tovább…
átkozd meg Istent és dögölj meg igaza volt annak a nőnek én ugyan nem bizonygatom hogy a törvények szerint éltem vakargatom sebeimet valami cserépdarabokkal szerettem a macskáimat és nem tettem próbára őket átkozott nap a születésem napja fogantatásom napja a sötétség mert nem zárta be előttem a méhet csak azTovább…
Égve hagytad a folyosón a villanyt, a foszladó világ felett legyőzve, lustán fekszem el, elomlik minden kívüled, zuhanni kezd az éjszaka, a csend törékeny és üres, bizalmasan belém tapadsz, fogad között fakó panasz, megváltanám egy futó, tiszta csókkal, csukott szemmel szoríts magadhoz, te változó és mégis egy, én számon tartlakTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.