On:
In: Szépirodalom, Vers

Ezen az őszi dombon, a harmatcsepptől csillogó füvön, alig néhány lépésnyire Hölderlin kék fenyőitől, melyek egymásnak nemcsak ismeretlenek, de egyek is a föld alatt, kráternyi nap- sugárban, ebben a juhar- falombnyi csöndben, e csillagágon ingó serpenyőn, mely mégis mozdulatlan földdudor és három szárnyait nyitogató pillangó közül kidomborodik, ahol az alsóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tervezett halált szeretnék magamnak. Készülni rá, a dátumát beírni a határidőnaplómba. Mondjuk, csütörtök, 18 óra. Előtte portalanítani kitisztogatni rendesen a vécét, hajat vágatni, manikűröztetni, kedvenc cipőimet sorba rakni, gondosan sminkelni, az utolsó leveleket még megválaszolni. A hold! A hold! A hold! Még korán van. Tőle nem tudok elköszönni. A kórházbaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A vers Milyen legyen? Egyenes, mint a lézersugár, mely elhatol az émelygéses-mélyig, vagy villogó, mint a távoli vihar dörgő fénye? Csendes kiáltás a hó parazsán? Tapinthatatlan? Lassan hulljanak a versszavak elénk? Vagy csapjon arcon bűzös lehelete? Sorokból álljon, és rímek csilingeljenek a végén? Vagy gügyögjön gyerekesen? Kusza szavak dőljenek belőleTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Két hete üresen állt már az a nyomorult lap, semmi nem akart rajta lenni. Még a porszemek is odébb gurultak róla, a tinta meg a szó na az végképp nem fogott rajta, a legutóbbi visszautasítás óta a lap megmakacsolta magát és egy gondolatot sem engedett magára. „Nehogy már valami olyannalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Karcsika hátra tett kézzel állt Anya és Apa előtt, nagy levegőt vett, és aztán mondani kezdte nekik a verset, de hibátlanul, olyan hibátlanul, mint a vízfolyás. Az iskolában akkor már több mint egy hete ezt tanulták, ezt a gyönyörű szép verset a háláról és a hálatelt szívről. Karcsika nagyon nehezenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

I. mai kapaszkodó a szupermarketben egyszerre értünk a sorhoz egy fiatalemberrel mind a ketten jeleztük hogy a másiké az elsőbbség de ő komolyan vette és mögém állt egyúttal a kosaramat a futószalagra tette II. emlékezet senki sem volt felesleges az ember életében megfejthetetlen mi bukkan föl denaturálva túl unalmon ésTovább…