Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme. Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt, de az égre nézve alig vettem észre. Az égen egy felhő szállt, s az aTovább…
Meleg szájammal, élő szavaimmal úgy állok itt, mint akit szél ütött, megbénitanak villanó dühök, sistergő hirtelen akaratok, fegyverért kellene kapni karomat, kiáltani! – és szédülök, csak dadogok – Hallom, hogy buknak árkokba a vakok – a ködben vér bugyog, elhal… hallom, a ködben, hogy sikoltja sorsát kifeszitett leány, hogyan zuhogTovább…
Ki versében rejlő hű szavakkal, ki ecsettel, varázsos szén darabbal, ki dobbanó szíve tiszta énekével, ki hegedűből előcsalt víg zenével: Hirdesse! Hogy értse meg minden érző lelkű ember, érte virrad fel holnap is a zsenge reggel, érte ül a pacsirta a kerti faágra, s adja a világnak dalával tudtára, hogyTovább…
Válogatott versek. Szerzői kiadás, 2009 Érdekes világba vezetnek Dudás Sándor versei. Olyan világról lebbentik fel a fátylat, melyet mi – átlagemberek – csak hírből ismerünk. A hallássérültek világába. Dudás Sándor kemény, egyenes jellem, soha nem sajnáltatja magát. Verseire mégis valami különlegesen lágy líraiság jellemző, a beléjük kódolt dallamossággal vibráló világot tárnakTovább…