Nagy Mihály – Arany-Tóth Katalin portréja Ketté tört bennem a csönd. Alattomos. Vádol. Ledönt. Minden felett uralkodó, sértett önmagát adó térben, időtlen hallgatok. Elnyomott végtagok szúró zsibbadásai – lélegzeteim lázadásai: millió apró szilánk. Szívemben a Miatyánk reménye, s alázata dobban. Figyelhettem volna jobban, de belátom, kevés vagyok. Ne sajnáljatok.Tovább…
Lágy csend a takaróm, s néhány mozdulat, mi ebből a napból beburkol megint, csak ajtónyikorgás, kedves kicsi hang, függönyöm, amint a szél szárnyán legyint. Itt hagyott pohár testén a tenyerem, szőnyegrojt mellett ott feledett papucs, papírlap, melyre felírtam a nevem, hűs hézagos estém, ajtómban a kulcs. Pislákoló lámpa, néhány koppanás,Tovább…
A ravatalnál akkor ott voltam én is, a megunt huszadik századot temettük. Volt pezsgő, zene és tűzijátékfény is, halálát vártuk, s a jövőt emlegettük. Száz hosszú év alatt ó, hányan pofozták, és hiába álmodott sok naiv álmot. Már tinédzser testét is tankok taposták, hogy felosszák újra a kiélt világot. FelnőttkorbaTovább…
1. Súlyos alak dőlt kerti ágyra. Ráhajol venyige árnya. 2. Ereszen jégcsap díszeleg. Lélekölő, csonttörő hideg. 3 Nincs téli álom, kék illata emlékben megfoghatatlan. 4. Tőlem elmentél térj meg – rózsamag, most hív könny és iszalag. 5. Olyan cukorra, mint te, szinte jókedvvel szállhat rá aTovább…
Dió az asztalon, most érkezett könyv, üres pohár, tél van, hideg, jó pár szám, már mínusz alatt kószál Az előszobában bakancs, partfis, cipők, lekapcsolt lámpa, a falak nem engedik eldőlni a teret, ölellek nemsokára. Dió az asztalon, alma, kulcsok, megszökött tárgyak, a fürdőszobában ahogy labdázol a vízcseppekkel, megcsodállak. Az asztalon,Tovább…
Cantata profana HÍD. AVATÁS (Széchenyi – Döbling, 1860. április 8., húsvét) papír behajtva, kézéllel lesimítva: zizzenés a szét-csukódó árnyban: zuhanás tudása a szárnyban. áradás emléke: árok. kékítő világba leszállok: merülök békítő iszappal szembe: kettévált ország ömlik szemembe. fölfordult hal hasa, befordult szemfehér: vékony telér bazalt-időben: forradalom a megviselt tüdőbenTovább…
23. a perzsa költők „szabadság, szerelem” helyett inkább „szabadság, Isten”-t mondanak, ennek mélységes titka van, ők az Istenre is szerelemmel képesek gondolni, ugyanakkor utálják a kolostort és szeretik a tiszta bort, „Azé a hódolatom, ki – mig látja Isten egét – Szabad minden köteléktől, gond terhe nincs a nyakán” –Tovább…
Könyvet kézbe venni jó dolog. Egy ismerős költő új kötetét kézbe venni öröm. Mórotz Krisztina Krisztina, hol a te utad? című kötete érdekes szerkezetével ragadott magával. A kötetben szereplő versek, prózák és önvallomások vibráló váltakozása újszerű megközelítését nyújtja a világ dolgainak. Fentiekből fakadóan nehéz lenne pontosabban besorolni a kötetet bármelyikTovább…
Szakálos Fédra, pécsi középiskolás, – az ANK Gimnázium tanulója, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője – , három verset küldött az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatára. E pályázat 2017. január 3-án általános és középiskolás tanulók számára kínált versírásban megmérettetési lehetőséget, Legyen álmod kerek erdő, címmel.Tovább…
Van, aki szereti a verset Van, aki – vagyis nem mindenki. S e mindenkiből inkább kevesebben mint többen. Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj, és magukat a poétákat, ezerből ketten ha maradnak. Szeretik – de szeretik a húslevest is finommetélttel, szeretik a bókot és az égszínkéket, szeretik a jó öregTovább…