On:
In: Próza, Szépirodalom

(…) Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.” Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Arra ébredek, hogy valaki rázza a vállamat, azt mondja közben többször egymás után, hogy boldog újévet Sárikám, fel kell most már szépen kelni, fel kell kelni és fel kell öltözni, sietni kell, mert nincs már sok idő hátra. Zúg a fejem és szédülök is, nem is tudom, hogy hol vagyok,Tovább…

On:
In: Próza, Publicisztika

(részlet) Rajzóra van. A régi iskolámban nem sikerült soha lerajzolni a kockákat meg az almákat meg a diókat. Itt még sokkal nehezebb is a feladat, a rajztanár egy keményített fehér damasztkendőből drapériát formált a gyümölcsöstál mögé. Azt mondja, a fényre figyeljünk, a fényre és az árnyékokra, úgy rajzoljunk, hogy azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Homok   Mindent tudok, mindent értek. Csütörtök este fél tizenegy van, a tíz éve halott apám mindjárt fel fog hívni, és pénzt fog kérni tőlem valami ócska mesével, én pedig először vonakodni fogok, húzni fogom az időt, mindenféle keresztkérdéseket fogok feltenni neki, aztán úgy teszek majd, mint aki elhiszi aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. A tollbamondástól félek a legjobban. A toll túl vastagTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Karácsony előtt két héttel, rögtön azután, hogy hazajött az ócskapiacról, Nagymama elkezdett a kókuszpálmákról mesélni. Azt mondta, nehezen tudjuk elképzelni, de hát van, ahol ilyenkor nem sötét és hideg és szegénység és kommunizmus és térdig érő hó van, hanem meleg nyár, és a tenger fehér homokját kéken nyaldossák a tengerTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Amennyi jólesik: egyszer, valahol külföldön, ott is egy nagyon drága és nagyon jó csokoládéboltban vásároltam egy tábla közepesen drága, de igen kitűnő keserű csokoládét. Minden formájában szeretem a csokoládét, bármikor tudnék enni belőle, már csak azért is, hogy bosszút álljak gyerekkorom nagy szocialista csokoládétlanságán. (Ellenállok, nem írom ide az obligátTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tudod, hol voltam délután? Nem, nem munkahelyi értekezleten. Vagyis az volt, csak én nem ott voltam. Egész délután a kocsiban ültem, lehúzott ablakkal, ott a nevelőotthon kerítése mellett. Hallgattam őket, hogy kiabálnak, hogy játszanak, hogy hangoskodnak, üvöltöznek, mit tudom én melyik a jó szó, hallgattam őket, és próbáltam elképzelni, hogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Iskola után edzésre kéne menni, de mindenem fáj, nem akarok se futni, se erősíteni. Most az egyszer kihagyom, muszáj. A könyvtárosnő azt mondta, akármikor mehetek a könyvtárba, lyukasórán is, és akkor is, ha a könyvtár be van zárva. Megmutatta, hova van eldugva a pótkulcs. A könyvtár ajtaja mellett, a várostTovább…