A vereség után mindenki elfordult tőlem Kétségbeesésemben elhatároztam, hogy ezentúl rugalmasabban haladok a korral és szemafornak álcázom magam egy kisvárosi vasútállomáson. Azután vasúti fékező lettem, de valaki kérte a bizonyítványt. Máskor mezei nyúl voltam nagy piros szemekkel, de rámtaláltak a vadászok. Nincs több trükköm: marad a való látszat: győztesnek kellTovább…

Reykjaviknál vörös az égalja, a hányadán állás mára felfüggesztve, s míg a világ önmagát felmagasztalja, felém lopakodik az este. A mozivásznon a nő kádban ül, talpaspohár, cuvée benne, a pillanat ott maradt befejezetlenül, ahol a lelke jár, most odamenne. A poháron át színeződik a világ, egy gengsztermítosz átmelegít, elsüllyed aTovább…

Kikerestem múltamból egy képet, talán képtelenség. Tizennyolc vagyok, pont benne az élet sűrűjében. Dübörögnek a hormonok, füst, ital, erotika. Versek és képek, talán képtelenség. Belül mélyen üresség, kiáltás és futás, ki a városból, a kőhalom dzsungelből. Poros úton kifulladva térdre esek, aztán arcra. Előttem egy sarus láb, tűző napfényben felnézekTovább…

nem láttam én előre semmit csak hittem akani kell s nem foszt majd ki az idővel elfogyó erő nem hittem a vihartól becsapódó kapu baljós hangjának nem kalkuláltam hasznom sem forintban sem devizában nem hallottam az együttérzést nyírfák éjszakai sóhajában nem magamért küzdöttem hanem másért hittem ő majd értem küzdTovább…

Én már nem merek odamenni Istenhez, túl mély az árok köztünk, évtizedek markolója harapta ki, mit kell olyankor mondani, hogy kell köszönni, hogyan énekelni, valamikor nagyanyám elvitt templomba, bütykös ujjakkal fogta kezem, ő bejáratos volt a vén Kaporszakállúhoz, na de hova lett ő is?, hova lett az én utam?, ésTovább…

egy csillag emlékét őrzi a föld mesét szövünk csupasz testünk köré mint kincsre gondolnánk magunkra – hogy az ember talán egy istené ajándékunkat fel se ismerjük néha a gonosz ostoba más kárán örül amit az ember nem akar látni: ott pityereg a térde körül nem három, de úgy tizenkettő volt,Tovább…

Jan Tilfeldig időtlenségbe vesző percek óta álldigált a gépterem mosdójában azon a végzetes napon, és nem csinált semmit. Tekintete lecövekelt az évezredes kosztól félvak tükör egyszerű lécrámáján, pontosan ott, ahol a valóságot és a tükörképet elválasztó hajszálvékony képzeletbeli vonalat sejtette, és zsibbadtan megadta magát az érzéseinek. Ha a keretre koncentrált,Tovább…

köpjél le bátran azt se bánom tépd szemétre minden versemet ne lássál engem ha melletted is állok legyél az aki magába temet nem szólok hozzád csak nézlek némán bennem nincsen se vád se panasz kérdésem sincsen így választ se várok tudom mit mondanál mindig ugyanazt kevés vagyok talán magamnak semTovább…

Látod, itt vagyok megint, egyből megtalálom a sírodat. Hoztam a teát. Már látom is a bögrét, amit a nagyival rögzítettünk a fejfához a télen. A te bögrédet. Hogy benőtte azóta a gaz! Kár, hogy nem látszik jól, pedig milyen jól mutatna itt a sok unalmas angyal között az a bőszoknyás,Tovább…

ó jaj nekem a gázórát nem én rontottam el istenbizony nem én gorombáskodtam a rohamrendőrséggel ó én csak vonatjegy szerettem volna lenni budapest és auschwitz között menettérti és most mégis próbálom istent utánozni a kiakadásban mindenható vagyok omni(m)potens géz-glória a fejemen lehetnék akár apollinaire vagy bérelhetnék virágzó virágüzletet lehetőleg forgalmasTovább…