On:
In: Szépirodalom, Vers

Bolygók vagyunk, nem csillagok, egyre keringünk valami körül, zuhanunk felé, de nem találjuk el, elmozog előlünk, repülünk tovább, örökké úton, nem ismert cél felé, felszínünkön kifejlődnek, élnek, szeretnek, építkeznek, álmodoznak, és egytől-egyig kihalnak a fajok, bolygók vagyunk, nem csillagok. Bolygók vagyunk, nem csillagok, izzunk belül, de kérgünk kézmeleg, körbevesz minketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

utánad már nem csókoltam meg senkit. hazaindultam a buszmegállóból, belém karolt a délután, a járdáról lerúgtam egy kavicsot, és néztem, hogy megőszült az út szélén a Kiserdő. lépésenként mormoltam valamit, hátha attól még távolabbra visz tőlem téged az a busz. mormoltam, hogy ne legyen olyan nagy az a csönd, amitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha véget ér majd a földi lét ha napod órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat) porrá válsz velük a föld alatt Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem löktek le a mozgólépcsőn. Ma sem. Pedig megtehették volna. Magányos nő, sok csomag, jó mulatság, férfimunka. Az áruházban is udvariasan szóltak: mutassa be, kérem, a máshol vásárolt árukat. És én bemutattam. Boldogan és udvariasan. Hisz akár meg is korbácsolhattak volna. Pofon, terpeszállás, gulág, anyámkínja. Mivel ilyen rendesek velem, nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A tenyér felszíne és a kacsakő közti résben összpontosul a nyugalom. A te szemedben villámok, talán ilyenkor vagy a legszebb, a bal kézfejemben semmi, de nem nevezném hiánynak, próbálom, úgy lógatni, hogy ellensúly legyen, helyben maradjon a szívem, ne akarjon kiugrani. A tengert nem lehet meghódítani egy kacsakővel, és aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Láttam sok oktalan szomorúságot, arcomon folytak nevelőanyám könnyei, mikor rám emelt husángot, mert majdnem gyilkoltatott a magány. Álltam hajnalban mohás tanyavégen, gágogtak elszántan éhes libák, Gyenge párában hold fakult az égen, nap tolta rólam a csillag-szitát. Dolog várt, nem épp gyermek-kötelesség: összevágni frissen tépett csalánt; két foltos tehénnek keresni kedvét,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha véget ér majd a földi lét ha napod, órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat porrá válsz velük a föld alatt) Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az ég éppen akkor dördült meg, amikor nagyapám lekaszálta a ház előtt a füvet. Egy teljes órán át dolgozott, egyenletes tempóban suhintotta végig az éles pengét, jobbról balra, finom mozdulatokkal, mintha csak simogatná a földet. Közben a derekával is fordult, így hosszabbítva meg a lendítést, figyelte, hol van a végpont,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Kiss Judit Ágnes: Képzelt kihallgatás című verse nyomán)   Kívülről nézni magamat. Ezt találtam ki, mielőtt hazatértem onnan. Figyelni, hogy vajon mi látszik belőlem. Hogy látszik-e, amit nem szabad senkinek megpillantani. Magamnak se. Az nem én vagyok. Mindenki ezt csinálja, nem? Kreál magának egy figurát, aki olyan, amilyennek szerinte lenniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos akkor akkor fognom kell egy lapátot, és szépen eldobálni az útból azt aTovább…