utánad már
nem csókoltam meg senkit.
hazaindultam
a buszmegállóból,
belém karolt a délután,
a járdáról lerúgtam
egy kavicsot, és néztem,
hogy megőszült az út szélén a
Kiserdő.
lépésenként mormoltam
valamit, hátha attól
még távolabbra visz
tőlem téged
az a busz.
mormoltam, hogy ne
legyen olyan nagy az a
csönd,
amit rajtam hagytál.
az utcánkban fogadtunk
az egyik kisfiúval,
hogy melyikünk fog
előbb meghalni.
a nyereményben nem
állapodtunk meg,
ő mondta is, hogy a
részvét a fontos.
hazáig kipirosodott
az orrom.
a lépcsőházban fokhagyma-
szag volt,
az ajtó elől
ellopták a lábtörlőt.
a bejáratnál végigmértük
egymást a szomszéddal:
nem volt rajta ing,
ezért mosolyogni kezdtem rá,
neki ez nem tetszett.
aztán a szobában megbántalak.
levettem a szoknyámat és
a harisnyámat, aztán
csak ültem és hallgattam,
ahogy dobog a szívem
valahol a torkomban, és
csak bánkódtam.
utána már
nem csókoltam meg senkit.
Terék Anna: Duna utca (Forum, Újvidék, 2011)
Az utóbbi évek költészetének kétségkívül egyik legérdekesebb hangja Terék Annáé. A most másodízben kiadásra kerülő Duna utca a Forum Könyvkiadó Intézet fiatal alkotók kéziratpályázatának 2010. évi díjnyertes alkotása és a 2011-es vajdasági Szép Magyar Könyv díjának nyertese, a költőnő pedig Sinkó Ervin Irodalmi Díjat érdemelt ki verseskötetéért.
Terék Anna a Duna utca című kötettel olyat tesz, amire csak a legjobb lírikusok képesek: úgy kötődik a magyar irodalmi hagyományhoz és a kortárs lírai beszédmódhoz, hogy közben saját hangjából is a legtöbbet és a legjobbat tudja adni. (Patócs László)
A verset a Szerző engedélyével tettük közzé.
Fotó: Terék Anna portréja / Bezzeg Gyula fotográfiája
TERÉK ANNA (1984, Topolya)
Sziveri János-díjas költő, drámaíró. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas.