A redőnyt gondosan le kell ereszteni, utasításodnak megfelelően minden este, egyetlen rés sem maradhat, nem engedhetem be a legkisebb fénysugarat sem… kellő szemöldökszigorral és fejcsóválással nézed minden alkalommal, jól végeztem-e a feladatot, biztosítva van-e a sötét immanenciája, megvan-e a börtön feeling…. mert a redőny legyen olyan, mint egy törhetetlen koponyafal,Tovább…

válogat, számlál hitelbe is áld a zárt redőnyöktől fél Isten szeme épp, mint a paradicsom éjszakázástól piros egy szőlőszem ha elgurult, Isten otthagyja a 99-et Isten kabátok közé búj a ráncokba olvadó terepszínű Isten Istennél vásárolok szatyor jóért alkudva, bocsánatot néha elfelejti a blokkot néha pult alól méri a folyékonyTovább…

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

Van néhány szabály. Például fehéret csak fehérrel. És gondosan, mindig odafigyelve. Én gondosan, odafigyelve mostam ki a nyári ruhámat, a hófehéret. Ahogy természetes. Ahogyan kell. És most látom a cseresznyefoltokat, a barna kávépöttyöket, a lecsöpögtetett leves könnycseppjeit, hónaljnál az izzadság gúnyos vallomásait (rondák és terjengősek), a félelem aprócska tűszúrásait, néholTovább…

Isten a sitten ül bekasztlizták mint visszaesőt folyton embert molesztált fehér ajkaival felhőillatú csókokat dobált néki mikor az utcán lődörgött mielőtt lesittelték Isten építkezésen melózott sokszor fütyült utánunk ma már csak inkább ránk Isten a sitten tűnődik „eltörlöm magam a földről bárkát építek az embernek és özönvizet küldök rám” vagyTovább…

Ott, az autók közt, arra jár az Isten.   Igen, ő az. Az a szakállas, ott, kissé elrongyolt ruhában. Látod? A vállát görbén tartja, ezzel is jelezve, hogy megalázza magát. Kéreget, persze. Nincs hol laknia. Van egy titkos helye, egy szűk utca elhagyott szuterénlakása előtt. Oda vackolja be magát éjszakára,Tovább…

Az Isten szeretet. Úgy tudunk vele találkozni, ha találkozunk a szeretettel. Rokon, barát, testvér vagy bárki ismeretlen révén. És aki nem találkozik a szeretettel, mintha nem találkozott volna Istennel. Persze szeretetet adni úgy is lehet, ha valaki nem Isten nevében teszi, attól az még szeretet marad, a mélyén figyelmes szemTovább…

Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami a világ, borítson mindent üresTovább…

A szállóra eljött megint az Öreg, májfoltos kezében műanyagpohár, suttogják, ő, aki a fiát keresi, s ő miatta olykor visszajár. Fehér szakálla van, loboncos haja, nem láthatsz rajta különlegest, bakancsát a vaságy mellé teszi, s elnyugszik, hogyha leszáll az est. Mondják azt is, hogy mindenható, hogy ő lesz, aki mindenkinTovább…

Áldja meg az Isten az álmom, Akadjon takaró, ha fázom, Az életem ne vegye készpénznek, Érezze azt, amit én érzek, Szeresse bennem is a kételyt, És ez legyen az, amit elképzelt, Bocsássa meg minden vétkemet, Ragasszon össze, ha szétesek, Szerelmünk lehessen reményből, Tegyen el parázst a hevéből, Szentelje meg, amitTovább…