Isten a sitten ül
bekasztlizták mint visszaesőt
folyton embert molesztált
fehér ajkaival felhőillatú
csókokat dobált néki
mikor az utcán lődörgött
mielőtt lesittelték Isten
építkezésen melózott
sokszor fütyült utánunk
ma már csak inkább ránk
Isten a sitten tűnődik
„eltörlöm magam a földről
bárkát építek az embernek
és özönvizet küldök rám”
vagy nem ily színpadiasan
„lehet csak úgy eltűnök
felszívódom mint a zigóta
ha megsejti nemkívántságát”
Isten úgy dönt papot hív
mielőtt elmegy közülünk
ügyetlen szavakkal
imádkozni próbál aztán
„mi atyánk ki vagy a sorok közt
kérdőjeleztessék meg a neved
bocsátsd meg vétkeidet
miképp az ember is megbocsájtja
saját gonoszságát könnyen
és azonnal”
©Séd Imre alkotása