On:
In: Szépirodalom, Vers

Dallszöveg Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lehet-e sárban szánkózni, hónak se híre, se hamva, van is tél, nincs is, legalább reggel ki kéne látni valahová, ellátni estig. Nem tovább, de estig. Megállok vasárnap éjjel a hígan kivilágított konyhában, a talpamra süt a kő, s akkor valahogy eszembe juttatom a karácsonyt, és arról ezt a tárcát. EttőlTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Míg forgót bont a dolgok lassú árja, ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, gólyaállás, cipősaroknyi pálya, s ha körbefordul, mintha körbemegy. Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, lóvágóhídi berkekben haris, e tapogató ujjak késbe nyúlnak, s parókát vérzik már az ótvar is. Kulcsot, legendát megfordítva itt, iszapba tocskosul a lét kövérje,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ahogyan tovacsúszik, mint a szén, maga alá görgetve kevés parazsát, a rózsaszínűt és tojásszagút. Bizony, lenyűgöző a vasárnap délutánok szomorúsága, szomorúak, mint a szertári alkohol vagy a bélbeteg tornaszőnyegek. A mennyezetben baglyok és pókok ülnek a néma reflektorok között, felemás korlát, dobogó plüssök, bordásfalak, egy izzadt hangár-orfeum, ahol bizonyos fokigTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Na szép Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép, ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén üres lapát, ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lehet-e sárban szánkózni, hónak se híre, se hamva, van is tél, nincs is, legalább reggel ki kéne látni valahová, ellátni estig. Nem tovább, de estig. Megállok vasárnap éjjel a hígan kivilágított konyhában, a talpamra süt a kő, s akkor valahogy eszembe juttatom a karácsonyt, és arról ezt a tárcát. EttőlTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Diletták – részlet – (nem varietas, de laktat) Már így mostanábank orábban lesz késő, bizony, a nyár hajszálába lopván beszökik a vén ősz. Ilyenkor nagyon lelkiállapotba kerül a kósza test, van, hogy az elbizonytalanodásje lensége jön rá egyenest. Az égbolt olyan, mint egy galambszürke öltönynadrág, nem a sliccénél nézve, hanemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha képeslapot kap a lélek, odatűzi egy szemmel jól látható helyre, a vitrinajtó, mint egy szép hajat, lágyan ringatja a tengert. Az ember is csak belül hullámoz, de külsőleg tükörsima, a rövidujjú kék ingéből nem igen látszik ki a szívizma. Pedig rövid az emberi ing és nagyon hosszú a szív,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sikált kőtálak, téli kertmozik, hol az úristen hasonlítkozik, valami albán, rossz pufajka rajta, és mint a gázcső, keskenykék az ajka. S mert varjakként mi folyton vétkezünk, csurom egy tollgörcs lábunk és kezünk, a gyarlóságunk, jaj, semmi se rejti, bús cvikkerét az úr ölébe ejti, és úgy legyint, mint szálkás mozihős,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pékszombat Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne,Tovább…