Reggel, amit nem emberi kéz ír. Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak. Az ébredés tenyerén zajtalan utcák. Valaki lejárta a dülők meredek járdáit, amíg a holnap falakat épített a rendnek. A percek ragyogó vércseppei idővé válnak, ahogy a szedett eprek a porcelántálban. Az idő, amit az ember mér, de nemTovább…

Hajóharangra írt békadalban indulunk, beletekerni a nádmintás felejtésbe. Kongázó csónakok között szünet, póksorok lebegőn, éjhosszú bicikliút. A szél hajótesttel úszik a hullámokon. A tóparton tölgyek, jegenyesor szalutál. Medercsendtől menekülő szomorúfűz hajlong a zöldesbarna víztükör fölött. A halak évszakok nyomait követnék, uszonyuk az idő elvékonyodott szárnya. Földre fekve érezhető valami iszaptompaTovább…

Ma elkezdhetjük lekaparni a téli réteget, ami eltakarja, maga alá temetné az utcát. Maradék sötétség szivárog ujjaink közül. Engedd, nem baj ha az éjszaka így rövidebb. Kialvatlan tavasz jön, jégvirágos levegő, kertkapu az idő, beragadt bogáncs a perc. Kerítésen varjú, a tél károgó hangjegye, mi pedig hullámzó mezőkön távolodunk.  Tovább…

Az éjszaka most lopakodik át a határon, felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak. Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni, vagy otthont a romokon, utat a csapáson. Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe, a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra. A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt. MesszirőlTovább…

összezárt egek tartják köztünk a hallgatást le kell mennem a partra mielőtt megszólalsz közelebb hogy értselek a tó pont úgy figyel mint az előszobai tükör lassan beszél rólunk rejtett nádasok mögül olajos felhők fénylenekTovább…

ott ült egy teljes álló napig ahol nem takarta lomb ahol megveszett a szél ahol lehajolt a fagy ahol sebet vert a jég ahol fröcskölte a busz ahol lecsorgott a lé ahol összegyűlt a víz ahol benne volt az ég ahol elhagyta a szó ahol néma eső mart ahol tartottaTovább…

Amikor várni kell és nem látsz közeledni senkit az pont olyan, mint az autópályán gyalogolni egyedül. Csak a szalagkorlát kísér, és ha érezni lehet némi füstszagot, az a felforrt hűtővíz és fekete féknyomok. Ezt követi a csend, majd az eszmélés talán. Ahogy haladsz az úton lassan tűnik fel a szakadtTovább…

Messzebb kellene lenni attól az állapottól, hogy nem vagy itt. Mondjuk pont egy olyan rendszerben hol a hiány egy ismeretlen, égitestek közti fekete anyag. Elviselhetőbb lenne, mint a nehéz űrruha súlytalanság nélkül. Vagy közelebb jutni, kamrád, pitvarod falán, lüktetni ráncos homloklebenyed körül.   Madárijesztők tavasza Hallgatod a hajnali madárricsajt, benneTovább…

Egy zsúfolt tüdőben ébredt és körülnézve látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás és remény között, ami a belégzésnél teherrel érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég. A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt a bordás tetőszerkezet minden belső erejét összegyűjtve nyílt ki, nehéz ritmussal szülve antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át. Ő pedigTovább…

Este ha hazaérek, kikötöm a cipőfűzőm felszabadulok, bár kell még pár szívverés, amíg kiléphetek cipőm nélküli valómból. Hatvanszor négy téglából áll a terasz. Leülök, az udvar mozog, a fűben hangyák cipelnek valami hétköznapi fáradtságot. Azt hiszik eledelre való, pedig én vagyok. Mezítláb, levegős, pihenő darabokban.Tovább…