On:
In: Szépirodalom, Vers

Cellainformáció Időnként elfelejtem a felhőbe ásott imákat, csak ha ölembe virágzik a meghallgatás akkor veszem észre, hogy a jégeső színű esőkabátban te voltál. Cipzár az égen. Amikor földre ért talpad a megkötözött hegyek zuhogó esővel köszöntöttek és mindezek alatt én is valahol, mint ismétlődő pontok, gyengülő vonalak. Könyörgéseim gps koordinátái.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Etetés Amíg nem szólunk egymáshoz és csak eteted a galambokat, azt ismétlem, hogy nem halt ki belőled a törődés, csak megszűnt az idő. Ha nincs idő az ég nem varr foltot és megfagy a kapucnimban álló tenger. Egy szelet felvágott vagyok a zsírpapíron, majd kenyérre kerülök ha felemelsz. Szállni próbálokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A jó vers A jó vers olyan, mint egy korty hideg víz, éjszaka felébred az ember és kirántja a hűtőből. A jó vers olyan, mint amikor a bolti pénztárnál sorra kerülsz, és csak az utolsó pillanatban találod meg a pénztárcád. A jó vers olvas benned, a végén pedig válaszol, haTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Anya fiával. A háttérben nem látszik jól az idő, csak a fény rekedt hangján érezni, van néhány érthetetlen történet. Később, miután végigkóstoltuk az évszakokat, elmondhatjuk milyen volt. Bármilyen hosszú, érezni csak mézzel kevert ízt, de terhet nem lehet.   Aki ért az eső nyelvén Aki ért az eső nyelvén, tudja,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az éjszaka most lopakodik át a határon, felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak. Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni, vagy otthont a romokon, utat a csapáson. Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe, a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra. A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt. MesszirőlTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Más ember Reggelre ismeretlen lesz a város, egy éjszaka elég eltévedni az ébredésben. Más ember kel fel, mint akit letett a hosszúra nyúlt órák éjszakája. Egy méhre lenne szüksége a felkelésnek. Újra megszületni minden pirkadatban és az alvás seprűvel takaríthatná el az előző idők hordalékát. Legyen mozdulatlanság a bajban, talpaiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Aranyhályog Megtalált az ősz és messze visz, de az eső függönyén át látni még. Izzó bokrok, koronák vén istenét és költözők ázott szárnyait. Fák merülnek, felszállnak újra, az évszakok rozsdás hajói. Ledobott ruhák levéldíszlete, csak csontváza marad a tájnak. A szeptember beszökött, sétál, utcákra adja arcait. Nincs pulzus a falban,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szárnymunka Ahogy a március, úgy eső sem létezett, a mondatok maguktól jutottak partra. Hullámokból szárazra csak a lendület, vagy a szélcsend engedte az érkezést. Igazi kikelet csak a sokadik próba után jött. Eladott nappalok és éjszakák bére a foltok, amikből takarót kellett varrni a fagy miatt. Még nem kezdett átöltözniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, kitörölhetetlen. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat rohan, az idő félreáll, messze visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyílt szemekkel, lemeztelenítve, teTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Még időben hullanak érett ágakról az íratlan levelek. Tél elől menekülök szakállas angyalok nyírfaarca mögé, van leheletnyi nyár korhadt rönkök alatt és földet érve pattogó autógumi alakúvá változnak a vörös hónapok. Hazatérnek messziről érkezők országutak szürkéin, szaggatott ritmusban közeledő vonalon. Ez a nyár is elviharzott, ahogy a tó hattyúkkal kéken.Tovább…