Anya fiával. A háttérben
nem látszik jól az idő, csak a fény
rekedt hangján érezni, van néhány
érthetetlen történet.
Később, miután végigkóstoltuk
az évszakokat, elmondhatjuk milyen volt.
Bármilyen hosszú, érezni csak mézzel
kevert ízt, de terhet nem lehet.
Aki ért az eső nyelvén
Aki ért az eső nyelvén, tudja, miért
fáradnak el gyorsan a nappalok.
Messze van két tenyér között a part,
ide késő kikötni egy vasárnapot.
A fák kifordult esernyők szárnyai
mint viharban avatott angyalok.
Ha meglát, elfordul az utca, majd
hullámzik a földre dőlt házak falain.
Partról éneklő folyó a születés
és pikkelyeken csillogó a halál,
a végén minden történet érthető.
Aki ért az eső nyelvén, tudja.
Gyógyuló kikötők sebein vitorlát
bont, érkezések hasadékaiba
cseppek kódjait hullatja, mielőtt
kiürül az idő, meghajlik a váz. Aki
ért az eső nyelvén, tudja, miért.
Mindenesetre
Ha van valami majd rádírok,
mondjuk valami váratlanul jót,
mindent nem tudhatok előre,
én is csak néhány betűt ismerek.
Biztos lesz olyan mondat,
amit gond nélkül elviselsz
és alatta állva nehéz vigyor
fut majd körül fültől-fülig.
Addig is, helyezd el magad
a hideg nyugalom sínpárjain,
legyél egy vidéki váróterem
légyjárta kockás padlóköve.
Vagy mi lenne, ha egyszerűen
megeggyeznénk és tudnám,
ha te sem írsz akkor sincs baj,
csak épp úton vagy.
Mindenesetre kicsomagolok,
kiveszek magamból mindent,
a nélküled napokat úgy, mint
a veled teli holdakat egymásután.