On:
In: Próza, Szépirodalom

Milyen szép volna egy világ, és azt a világot úgy befejezni, hogy rendeznénk egy előadássorozatot valahol ebben a búcsúzkodó világban, és azt adnánk alcíméül, hogy „Tájelméleti előadás-sorozat”, ahol a világ minden részéből egymás után következvén, mint valami cirkuszi porondon, tájelméleti előadást tartana egy fizikus, aztán egy művészettörténész, egy költő, egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Na szép Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép, ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén üres lapát, ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár, Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák, Izzik a galagonya ruhája. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Holt idők sírján hervadt koszorúk, Minden csak jelenés; minden az ég alatt. Ó hány szeptembert értemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mióta már, hogy mindenre rácsodálkozom, ami él! Nekem nyit virágot mindegyik tavasz, velem tisztul a szürke világ, ha közelít a tél, a patyolatfehér. Mióta már, hogy elakad a hangom, ha színes köveket terít elém a parti hullám szelíden, s a végeérhetetlen titkok – ős-erő, tudás – hordozóit megérinthetem. Mióta már,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egyetlen érthető szót: neved suttogja az éjszaka. visszhangjában az elmúlás dallama, kiterjedt esőkben kimerült hangszer nyafog. engedd szabadon tenyered fészkéből a bizalom sebesült madarát. ne lépd át búcsúnk egyezményes határvonalát. ne kérdezd, hogy vagyok. kíváncsiságod búvárharangja alatt nem tudom felemelni kezem, hogy elsimítsam homlokodról a kétség hajszálait. már nem emlékszemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szivar gyúl ott folytatom. hol félvehagytam. az asztalon csikkek, bakák ülnek a porcogó huzatban. fenik a sürgős éjszakát. ott folytatom. fogy a turbinaszóda. fölhajtott gellerben a táj. lezuhanva a trombitaszóra szájharmonikus papagáj. ott folytatom. lassan kivarjul. vállak, bokák szép kórusa. hónom alatt folyton szivar gyúl. így röptet körbe a Musa.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lacikát mindenki szerette, a főnővér, az ápolók, az orvosok, az intézmény karbantartók, egyszer még a kórházigazgató is meglátogatta és úgy szólította, fiam. Az ablakkal szemben feküdt, a nyitott ég felé, mosolyán ébredt reggelente a nap. Lacika ágya előtt két kis székecske állt, az egyik a fehérköpenyesek helye volt, épp valamelyikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak még egy könny, csak még egy égi dallam, s a Kerberosz lábamnál sündörög, míg lelkek várják vérre rívó hadban, hogy itt ragadjak két pokol között. És Perszephoné pókhálós kezével (Csontarcát fátyol, síri foszladék takarja, mint halálos bűnt az éjjel.) simítja meg a Dalnok hangszerét. Pendüljön húr, hogy olvadjon aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lehet mindenről lekéstem, már sehol senki sem vár rám. Ajtók zárulnak előttem, nézek magam elé némán. Tüzem kihunyt, szemem száraz. Nem kereslek többet téged. Nekem régi magány ágyaz, örök hideg menedéket. Ne keress, és ne várj engem. Nincsen hozzád többet szavam. Innen egyedül kell mennem, fehér ingben egy szál magam.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nálunk a télapó és a karácsony csak úgy megtörtént. Csomagok az ablakban piroslottak, vajon a szomszéd gyerek mit kapott? A Tömő utcai kápolnában, jászolban a kis Jézus és vele a szent család, a párás leheletet mi fújtuk. A pap az evangéliumot, mennyből az angyalt látni véltük. Kályhánkban német brikett duruzsolt,Tovább…