Lacikát mindenki szerette, a főnővér, az ápolók, az orvosok, az intézmény karbantartók, egyszer még a kórházigazgató is meglátogatta és úgy szólította, fiam. Az ablakkal szemben feküdt, a nyitott ég felé, mosolyán ébredt reggelente a nap. Lacika ágya előtt két kis székecske állt, az egyik a fehérköpenyesek helye volt, épp valamelyikTovább…

Csak még egy könny, csak még egy égi dallam, s a Kerberosz lábamnál sündörög, míg lelkek várják vérre rívó hadban, hogy itt ragadjak két pokol között. És Perszephoné pókhálós kezével (Csontarcát fátyol, síri foszladék takarja, mint halálos bűnt az éjjel.) simítja meg a Dalnok hangszerét. Pendüljön húr, hogy olvadjon aTovább…

Lehet mindenről lekéstem, már sehol senki sem vár rám. Ajtók zárulnak előttem, nézek magam elé némán. Tüzem kihunyt, szemem száraz. Nem kereslek többet téged. Nekem régi magány ágyaz, örök hideg menedéket. Ne keress, és ne várj engem. Nincsen hozzád többet szavam. Innen egyedül kell mennem, fehér ingben egy szál magam.Tovább…

Nálunk a télapó és a karácsony csak úgy megtörtént. Csomagok az ablakban piroslottak, vajon a szomszéd gyerek mit kapott? A Tömő utcai kápolnában, jászolban a kis Jézus és vele a szent család, a párás leheletet mi fújtuk. A pap az evangéliumot, mennyből az angyalt látni véltük. Kályhánkban német brikett duruzsolt,Tovább…

Nézd, itt felettünk a lombokon az ősz festi át a színeket, ujja megérinti homlokom, s a nyár távolodva integet. Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, a dél még meleg, de az este enyhe egyre fogy, s dideregve keresve kardigánt, kabátot, járunk kint, hogy az éji világot, lássuk, az éjszakai eget, hol azTovább…

Vershajnal: /Tavaszok lángjai kelnek: Jaj, ti elbújt szívek! Színek gyűlnek kopárlátott szemetekre. Szorongtok most is, nem hogy köszöntenétek./ Hát tiszta égre vihart hozol? Nyugodj meg te átkozott, ki folyton bezárkózol! Szép nap lesz. Hallgasd! Harsog a nád, húzza nótáját a patak, s elmentek a varjak. Szép nap lesz. Ez márTovább…

1 Mint instant kávét a zsírszegény tej, úgy oldja magába a sápatag ég egy lélek frissítő leheletét. A napsugár rajta hármat kever, majd természet-anyánk kortyolja el. Szemeit visszacsalja a sötét; az álmot belőlük kitörli még, míg gyermekei ágyánál figyel. Ébredeznek már fiai: a magvak. A paplan alól ki-kikacsingatnak, ásítva nyújtóznakTovább…

Csincses lányként sem álmodtam lovakról, se hercegről, ki lóháton szökell: hát el se jött, ki rózsaszirmokat szór, ki vaskezével mennyekig ölel. A részeges, vad Cayeux lett a mátkám, szerettem őt, ahogy csak nő imád. Ha ütlegelt, sorsáért bosszút állván, csodáltam én, és ittam borszagát. Harminc se múlt, s a májaTovább…

Zaklatás Vad hím vagy, ha üzekedő vágyadat nem tudod fékezni, ha a nő kihúzott tekintetének, pirosra festett szájának, nem tudsz ellenállni, ha éhes bestiaként úgy hiszed drága formái bolygó szemeidnek szólnak, ha azt hiszed végzetes bájait a természet neked teremtette, s vele bármikor kielégítheted sóvárgásodat, erőszakkal betapaszthatod száját, szétszaggathatod blúzát,Tovább…

fakuló fényképen születik újjá tűnt mosolyod a régi kertben állsz a szelíden lehajló megcsontosodott törzsű fák között és ez a mosoly felülírja az örökül hagyott bánatot a lombokon átsuhannak itt felejtett múlhatatlan tegnapok a néma házban élni kezdenek rég-volt gyönyörű dallamok a mennybolt kristályüvegén tükröződő végtelen hajnal felragyog újra megcsillannakTovább…