Felnőttkorában az ember bőre már jól zár, nem tud kibújni belőle. Színezheti, festheti, tetováltathatja, de belülről ugyanaz marad. Itt ülsz a konyhai asztalnál, több mint egy órája, indulásra készen. A bőröndöt már ötször átnézted, minden szobában ellenőrizted a villanyt és az ablakokat. Megállapítod a tízedik alkalommal is, hogy a pénzTovább…

Egy csipkebogyós októbervégi éjszakán – amikor az ezüstös holdfényben földre hulló száraz falevelek mind más és más hangot adnak az itt-ott már kopottas pázsiton, s a kihalt domboldalon a záróra előtti végső búcsúzásról álmodnak a padokon alvó hajléktalanok –, találkozott egymással Merlin (a vaksin és süketen bolyongó varázsló) és Amrita,Tovább…

Gyengén süt a nap. A bokrok, amik az óvoda utcafronti kerítése mentén sorakoznak, még leveleiken egyensúlyozzák a reggeli harmatcseppeket. Az udvarra nyíló ajtó mögött egyre erősödik a kitörni készülők zsibongása. Aztán mozdul a kilincs, és a gyerekek, akár a József Attila versben: kipörögnek a napvilágra. – Ne szaladj a lépcsőn!Tovább…

Leporoltam jó néhány régi könyvet, egy eldugott szobazugból kerültek elő. Valójában nem is régi, hanem csupán rég nem használt könyvekről van szó. Legalább tíz éve nem nyúltam hozzájuk. Az idő gyorsan elszállt felettük, nagyon is gyorsan. Miközben nedves ronggyal törölgettem a kisebb-nagyobb köteteket, valamiképp átváltoztak a kezemben, újra fiatalok, újraTovább…

Alig múltam tizenhárom, hetedikbe jártam, amikor anyám úgy december elején közölte, hogy elválnak. Mármint apám meg ő. Én meg álltam a szoba közepén, szemben ott vibrált a tévé, hogy nem vettem észre, hogy mindig nyitva van? Néztem magam elé, anyám meg egyre hangosabban sipított, hogy már elintéztek mindent, megegyeztek, úgyhogyTovább…

Tudja kedvesem– kezdte Mari néni a történetet, miközben a sír melletti padhoz támasztotta a kapát – nem volt az én párom alkoholista, csak amolyan nagyivó. Ha nem volt, kibírta, de ha volt, addig ivott, amíg ki nem dőlt az asztal mellől. Százszor is megígérte, hogy ez volt az utolsó, deTovább…

Úszni. Körbe és körbe. Előre. Csakis előre. Uszony, farok, kopoltyú. Lefelé. Vízfenék. Apró kövek. Alga. Ismét fel. Körbe és körbe. Finom illat. Étel. Száj kinyit. Harap. Lenyel. Még egy. Elkapni mind. Megenni. Úszni tovább. Körbe és körbe. Petit az unokámtól kaptam ajándékba, Petitől. Ő nevezte el így. Azt mondta, azértTovább…

Lábikó ugyanolyan barna tyúk volt, mint a többi, ami ott kapirgált a falusi ház udvarán. Nem volt sem kövér, sem sovány. Jámbor volt, nem rég kezdett tojni. Álmában sem gondolta, hogy egyszer egy babakocsiba kerül csecsemőnek álcázva. De hogyan is gondolhatott volna ilyet egy ostoba tyúk a cseppnyi eszével? EzTovább…

Vaknak lenni jó. Vaknak lenni biztonságos. Ülsz a sötétben, és csak a zajokra, az illatokra vagy a saját elméd jelzéseire figyelsz. A gondolataidra, vagy csak a szél lebbenéseire. A vakok tudják, hogy mindig történik valami: a levegő megmoccan, az este súrolja a tárgyakat, az ágyszomszédot elfogja a nyugtalanság, verejtékezni kezd.Tovább…

Tegnap jártam Bertók Lászlónál, hogy elvigyem neki két legutóbbi könyvemet. Annak ellenére, hogy ez volt az első személyes találkozónk, igen barátságosan fogadott. Pálinka, kávé, kötetlen beszélgetés… Azt hiszem, önkéntelen őszinteségemből is érzékelhette nyíltságomat és feléje irányuló bizalmamat. Másfél órán át beszélgettünk. Nem tudom, hogy ez kevés-e, vagy sok. Mindenesetre többTovább…