Négyéves vagyok. Nagymamával gazdaságot építünk. Nehéz munka, sokat kell dolgozni. A szürke vasalópokróc a világ, azt teríttettük a kerekasztalra, ilyenkor egész kicsi kalyiba lesz az asztalból, máskor be szoktam bújni alá, nagyon jó ott kucorogni a szürkeségben, ha az ólomkatona indiánjaimat is beviszem magammal, akkor hatalmas wigwam lesz, belefér azTovább…

– Mit csinálsz bent ennyi ideig? – Mindjárt végzek. – Az nagyon jó lenne. Egy ideje már nem csináltam semmit a fürdőszobában, csak álltam és gondolkoztam. Az öblítőmadzag végét fogtam, de nem mertem lehúzni. Néztem a vörös foltokat a székleten. Mi a fene ez? Mi bajom lehet? Hisz mostanában nemTovább…

Miután anyám meghalt, kezembe került titkos, önéletrajzi naplója, melynek az Emlékezés címet adta. Szorongva kezdtem olvasni. Valamiféle csalódástól tartottam, ami aztán fokról-fokra csodálkozássá változott bennem. Csak az író ember tudja igazán, hogy maga az írás mennyire csúszós, sikamlós terület, amelyen a gyakorlatlan delikvens könnyen orra bukik. Furcsa, de féltettem anyámat,Tovább…

A konyha megkopott kövén óriási csattanással ezernyi darabra tört a bögre, papucsára és nadrágja szárára is felfröccsent a forró tea, a bögre fülét azonban még mindig göcsörtös ujjai között szorongatta. – Egyszer elválik minden – dünnyögte fejcsóválva. – Ma én ezt már fel nem takarítom, holnapig senkit sem zavar –Tovább…

A futószalag zakatolva szaladt. Az egyik állomásán vágólap csattogott, és formákat hasított a fekete fröccsöntött lapokból. Ezután, az így született ovális darabokat kettévágta egy kés. A szalagon tovább haladva egy másik elem három lyukat ütött az egyik oldalt kerek, másik oldalt egyenes lapocskákba. A futószalag végén kis csomagokba gyűltek, majdTovább…

Reggel óta kint ült Gáspár a ház előtti árnyékot igen, de szárazságot többnyire csak itt-ott adó házának elöregedett fedett teraszán. Egész nap esett az eső, hol erősebben, hol csak szemerkélőn. A mennyei víz át-átcsurgott a régi nádfedeles tetőn, amely fedte a keskeny, néhány méter hosszú és csak fél méter szélesTovább…

– Elviszel? – Mehetünk. – Itt jó lesz? – Szerintem állj egy kicsit hátrébb. Igen, ott jó. – Merre megyünk? – Hát, a tér minden irányába és a lélek útvesztői közé. – Ezek szerint elveszített valamit? – Nem, nem hinném, inkább megtalált. Azt hiszem. Arrafelé tart, amerre te meg énTovább…

Első rész Az éjszaka csendes szövetében egy csattanás keltett törést. A három magányos lélek, ‘kik ezen éjjelt egy vidéki kisváros elhagyatott vasúti várótermében töltötték, felriadtak. Csak egy pillanat műve volt az egész – a hangtalanság újra eluralkodott a padok közt. Ám e nyugalom csak látszólagosnak bizonyult: a zavar minduntalan megismétlődött.Tovább…

Anyám egy magazinban látja meg a gyereket. Húsos, tömpe nagyujjával simogatni kezdi a gyűrött papírt, sutyorog is magának valamit. Elém löki az újságot, három év körüli, túlretusált kislány bámul bele a semmibe. Aranyszín loknijai csigákban omlanak a vállára, gombszemében a vaku fényfoltja lebeg. Harapom az almát, kifröccsen a leve, könnyűTovább…

Fojtott suttogásra ébredtem. Olyan halk volt, hogy biztos voltam benne, hogy nem lehet felébredni ilyen hangokra. Anya a hokedlin, apa a háromlábú széken ült, és győzködte őt. Láttam az arckifejezésén, amit jól ismeretem, hogy rá akarja venni valamire. Anya bólogatott, de nem mondott semmit. Jó lett volna, ha kicsit hangosabbanTovább…