A 67. lapszámot – öt oldalon –, Ariela Wertheimer izraeli festőművész képei díszítik. Fotó: Sivan Farag Ariela Wertheimer izraeli művész, 1957-ben született. Munkái rendszeresen megtalálhatók a RawArt Galériában és a MutualArt sajtóarchívumában. Folyóiratunk a festőművész munkáinak népszerűsítésével áll ki Izrael mellett. Borítókép: Kiefer Béla pécsi fotóművész alkotása – KödösTovább…
Halljátok népek a világ minden szélén, S halljad Izrael a szétszórtság minden partjain, Figyeljetek, ünnep szava szól! Itt Isten városa hív a ködből, Itt a király szentélye hallatja hangját, Itt Jeruzsálem beszél: Korok, népek, harcok ködhomályából Évezrek emberi szenvedésének mélységéből Szavam, Jeruzsálem szava, nem egyszer lobogott, Nem egyszer tört kiTovább…
Ez mind ugyanaz. Az oltár feletti áldozatban bumm, karambolozik Isten és az anyag, múlandó és örök, s bár látszatra semmi különös nem történik, rögtön felismerjük őt a kenyértörésben. Az oltár feletti áldozat ugyanaz, mint a házaspár szerelmes egybefonódása, melyben már nem férfi és nő, hanem nőfi és férnő lesznek, sőt,Tovább…
Nem figyelni semmire, ami itt, körülöttünk, sehova nem nézni, semmiféle akarat, dühök, harcok nem érdekelnek, nem nézem, hova, mikor és mi, csak éppen hallgatok, így, kívül mindenen, talán ez lehet a cél, igen, csak ez. Nyár éppen, amikor mindezt a laptopba írom, egyedül vagyok, ahogy egyedül ő is, aki csakTovább…
Pékszombat Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne,Tovább…
Időszipóka Már nem vagy székmeleg. Eloldódott tőled a simogatás. Leereszkedik ránk az ég. Hideg karfáid közé szorítva az én véridőmet szívod. Alkonyhüllő Az ágy alatt csatorna szeme kicsíráztatja a sokkarú lámpát a padló réseiből a megérintett erőket hüllő-alakba rendezi mozgó időtalajra épült vicsorgó alkonyattá. Tiszavirág Sok ilyen fehér virágállat aTovább…
Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár, Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák, Izzik a galagonya ruhája. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Holt idők sírján hervadt koszorúk, Minden csak jelenés; minden az ég alatt. Ó hány szeptembert értemTovább…
(Egy 30Y dal szövegvázlata a koronavírus idején, 2020 március 31., Pécs, régi kertváros) dobáld a szemétbe el hát amit el lehet dobálni itt az ideje most már csak olyannal szóba állni akivel akkor is hogyha nem ismernéd és ő se téged tartsd meg a helyedet úgy hogy kirúgom alóladTovább…
1 Az út egyre kacskaringósabban kapaszkodott fölfelé, s úgy tűnt, hogy már közel járok az Amagi-hágóhoz, amikor fergeteges gyorsasággal üldözőbe vett az eső a hegy lába felől, s fehérbe borította a cédruserdőt. Húsz esztendős voltam. A japán főiskolások egyensapkáját, sötétkék apró mintás férfi kimonót viseltem, diáktáska himbálózott a vállamon. MárTovább…
1. Képzeld, mi történt. Kora délelőtt, amint utaztam új lakást keresni, és azon tűnődtem, hogyan tovább, míg üres szemmel bámultam a boltok januári, kopott kirakatát, és annyi minden eszembe jutott – hirtelen tényleg csak a semmit láttam: a házak közül épp kirobogott a villamos, a hídra ráfutott, s a megszokottTovább…