Iskola után edzésre kéne menni, de mindenem fáj, nem akarok se futni, se erősíteni. Most az egyszer kihagyom, muszáj. A könyvtárosnő azt mondta, akármikor mehetek a könyvtárba, lyukasórán is, és akkor is, ha a könyvtár be van zárva. Megmutatta, hova van eldugva a pótkulcs. A könyvtár ajtaja mellett, a várostTovább…
Midőn beléptem, válaszolt a padló halk reccsenéssel, megmozdultak az árnyak, s mint kihalt lények porcos csontvázai, összeverődtek, majd zseblámpa fénye rebbent a sötétség peremén; sziklabarlangi lépések tétova, tompa puffanása. És íme, mint az ókori szent állatok tetemei, oldalukra dőlve hevertek az itthagyott imatárgyak, feledve már, hogy valaha az Örökkévalót szolgáltákTovább…
a mi titkunk olyan titok amivel mindenki számol szégyen inkább nem is titok szégyenünk is minket másol úgy néz ki mint te meg én és nyilvános sőt közügy majdnem sérthetetlen kerek érzés jó ritmus hibátlan hangnem szeret minket a szégyenünk mert ő mások aggodalma éppen ezért marad velünk mi lennénkTovább…
Lebontják a házunk Lebontják a házunk, látod, apa, már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd, és mi vagyunk azok az árnyak. Ott volt az ágyam, ott tanultam járni, ott nevelkedtem. Apa, állj most ide mellém, és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal, mostTovább…
Ébredés után egy pillanatig nem tudod, mi az a gravitáció. De aztán szépen lassan sikerül kivenned a félhomályban a kopott berendezési tárgyakat, és eszedbe jut, hogy az idegen csapatok már megint győztek az alexandriai könyvtár leégett és hogy az a férfi már három napja ott van a sziklasírban És annyiraTovább…
Hajnalban Sérgio elutazott. Bete csak tízkor ébredt, kócosan, pongyolában kávézott a laptop előtt. Nyújtózkodás közben nyögött, önmagát elemezte. Hasfájás zéró. Hangulatingadozás? Na, az van! És már egy hete késik. Reménykedett és izgult egyszerre. Pelenkás, kiscipős ábrándjai mögül sápadt önbizalma kiabált rá az anyja hangján: Elisabete! Mire mész ezzel a bájgúnárral?Tovább…
a kultúrának pont került a végére. az egészség elfogyott, nem ügy. az oktatás altatás a végső műtétre – lobotómia. nyáladzó barmok várják a vágóhíd sikító csöndjét. semmit vetünk, ugart aratunk. az éhség nagy úr, egymást faljuk. * szúnyogtengeren füstölő illata ring félhold árnyékában csillagok potyognak feljebb ereszkedett a lentTovább…
Toronyból Világok. Egy fellobbanó ablak mögött. Szerteszét a kusza tetők alatt. Távolabb, a szőlők közti házban, s hiába hasít rést közéjük az óra soha meg nem szokható ütése, beforr megint. Él tovább a város, hordozza tetőin az őszi ég terhét, falaiban a századokat, s az utcán ezt a szívszorító percet,Tovább…
Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor aztTovább…
Alighanem a kereszténység lényegét ragadta meg Németh László abban a mondatában, hogy a „keresztény ember élete folytonos haláltusa”. Mégis visszarettenünk ettől a megfogalmazástól, mert az életet és a halált egymást kioltó ellentétnek fogjuk fel. Mit is jelent tehát ez a mondat? Azt, hogy a keresztény ember tétlen rettegésben tölti életét,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.