Lebontják a házunk
Lebontják a házunk,
látod, apa,
már csak a falak állnak.
Az volt a szobám, nézd,
és mi vagyunk
azok az árnyak.
Ott volt az ágyam,
ott tanultam járni,
ott nevelkedtem.
Apa, állj most
ide mellém,
és fogd meg a kezem.
Látod, most dől le a fal,
most borul le
az emlék.
Tudod, apa, ide
még most is
hazamennék.
Kapu az égre
Éjjel olyan helyen jártam,
ahol még sosem: dombtetőn,
ahol egy viskót
a magas kerítés körbeölel.
Kaput nem találtam,
csak felettem nyílt szabad tér
(tenyérnyi otthon az,
ahol a föld
a kerítéssel véget ér).
Az ég viszont közel volt,
ám mégsem elég közel:
hiába próbáltam,
az eget nem értem el.
(Megjelent az Alföld 2022/7-es számában.)
Tenyér
A tenyér
se nem rossz, se nem jó.
Csak egy tenyér.
Te döntöd el,
hogy mire használod.
Ha megütsz vele,
akkor rossz leszek,
ha megsimogatsz,
akkor pedig jó.
Fent, lent
Ha csak állsz,
még bármerre
elindulhatsz:
akár felfelé,
akár lefelé.
De ha már fent vagy,
csak lefelé mehetsz,
és ha lent vagy,
csak felfelé vihet út.
(Kiss Ottó: Ég Bolt / Eső)
Illusztráció: a kötet borítója / Líra
Kiss Ottó író hivatalos oldala: https://www.facebook.com/KissOtto.Official