Lebontják a házunk Lebontják a házunk, látod, apa, már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd, és mi vagyunk azok az árnyak. Ott volt az ágyam, ott tanultam járni, ott nevelkedtem. Apa, állj most ide mellém, és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal, mostTovább…

Émelyeg a kora reggel, szembeforgok életemmel. Elkap, szétszór, nyakam szegem, fennakadok rozsdás szegen. Futnék egyre, kilőtt szarvas, felettem az ég hatalmas. Elgáncsol fanyar káprázat. Senki nem szólt rám, vigyázzak! Kitárul a menny kapuja, arany köpenybe burkolja ember testem, vézna, szurok. Levert térdemre borulok.Tovább…

A kapu Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng. Tudjuk, érezzük mind a ketten. Üvegesen vibrál a levegő. A fény mindegyre élesebben Rajzolja vázunk vonalát elő. Kétfelől feszítve az íven. Végtelen messze sólyom árnya ing. ÁllunkTovább…