On:
In: Szépirodalom, Vers

valaki az ablakban hagyott egy nedves törölközőt korábban esőcseppekkel flörtölt most halvány napsugarakkal előtte elnagyolt udvar egy valamikori hinta vörösre festett tartórúdja és az egykori gyerektorkokból feltörő mára félelemkeltővé vált felnőtt sikongatás amikor a legfelső szomszédot kitoloncolják korábban lopott holmikkal üzletelt az udvar úgy festett mint egy napfényes füvészkert aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tegnap álmomban elkerültük egymást azt mondtad szereted a bűvésztrükköket feléd indulok a vonatok mindig lusták a cél örök tenyeremben nem kulcscsomó zörög megmozdultak a sarkkörök este lélekig vetkőztetsz ebben a mámoros halálban adjunk esélyt az újjászületésre te vagy lélegzetem keltetője   ©Bornai Tibor: A titkos ajtóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mint a bejgliben a mák a termékenység és a szaporaság jellemzi a csernozjom táptalaját két oldalán fenyőfák pisztáciamarcipánja cibálja a karácsonyi fellegeket és a havat a földre szitálja csak megrepedt mézeskalácsminta * a hóesésből kicsípek egy marékkal a ház külső fala akár egy szégyenfal mered fölém festékszóróval rajta a nevedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szeretem a múltat és azt ahogyan a törékeny és múlhatatlan esték úgy égnek rá gyanútlan a semmire mint egy fenséges közelkép lámpafényből ragyog ki egy utcavég és viszi a holdsugarak keresztjét az éjjeli ködtakaró alatt mintha álruhában lopódzna noha távolodik tőlünk a szentség tegnap még narancsos ruha fedte a naplementétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

minden mondat minden mondat keret az is amelyikben fölbomlik a szerkezet isten hét napot szánt a teremtésnek de örökre szétválasztott vizeket a föld volt előbb a vers csak idézet egy mondatrésben felidézi a félbehagyott világmindenséget a pont minden hidat föléget a vessző az ősi és megtörhetetlen szövetséget is föltámaszthatja ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

addig van remény míg találok a szemedben reszkető fényben egy talpalatnyi mennyországot ilyenkor megállok egész más szemmel látom a világot az ég széle pattog ahogy körülfonják a lángok és a felhők magukra húzzák azt a szép vörös kabátot így úsznak át az estén csillagsorok reszketésén a legfinomabb hajnalok a fákTovább…

On:
In: Publicisztika, Szépirodalom, Vers

ezen a sárgás bántó fényen át lehet mások csak melegnek mondanák nehezen ismerem föl a gyerekkori fürdőszobát mintha belőle nőne ki növesztene karokat a lakás a rozsdás csaptelepek esténként párban nyöszörögnek és fáradt illata van egy-egy törölközőnek amibe félig nedvesen félig szárazan csavarták az elmúlt esztendőket a falak is megőszültekTovább…