minden mondat
minden mondat keret az is
amelyikben fölbomlik a szerkezet
isten hét napot szánt a teremtésnek de
örökre szétválasztott vizeket a föld volt előbb
a vers csak idézet egy mondatrésben
felidézi a félbehagyott világmindenséget
a pont minden hidat föléget a vessző
az ősi és megtörhetetlen szövetséget
is föltámaszthatja és vannak időszakos sortörések
melyekben isten megpihen a táguló időben
az öröklét az elmúlással teljesen ekvivalens.
hajnali háromkor
hajnali háromkor egy másik
mélyebb megvilágosodásra vágyva
ültem föl hátha a sötétség elvásik
szememre látást feszít az íriszhártya
ültem mintha egy belső szivárványban
hosszú sárga piros kék kezek között
belezárva az árvaságba akire az éberség
bolondos csokornyakkendőt kötött
gondoltam ha kibogozom nyakamnál
azt a magányos csomót
a sárga nyári szalmaszálként
omlik el az éj fölbontja a holdsugaras sorompót
később a plafon sarkát az ezüstös pókhálót
a kelő napot néztem mint finom földre csurgó
mézet aranykezén a forróság átlobogott
átölelte hogy ma reggel is megáldhassa a világot.
©Hemm Lilianna alkotása