On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali mereng és borongás néha feltörnek bennem az emlék néha vonzóbbnak látom a nemlét hasad a hajnal, szemed az alkony az egy cigit szívjuk együtt a balkon   sejtés a partszakad a rettenet egy arcizom még megremeg de nincsen semmi más nyoma és megy de nem tudja hova mit nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma is a hajnal álmatlan foglya lettem, mit a tegnapból temetni kellett, azt mostanra eltemettem. Valahol egy óra ketyeg – magában beszél az idő – kint vacogva ruhát vált az ég, elkékült lábán vérvörös a cipő. Lám, itt egy új nap megint, tán új pokol, tán új csoda, szűkszavú imákatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

minden mondat minden mondat keret az is amelyikben fölbomlik a szerkezet isten hét napot szánt a teremtésnek de örökre szétválasztott vizeket a föld volt előbb a vers csak idézet egy mondatrésben felidézi a félbehagyott világmindenséget a pont minden hidat föléget a vessző az ősi és megtörhetetlen szövetséget is föltámaszthatja ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(József Attilának: „hidd el, hogy nagyon szeretlek”)   Szollát Mihály, Szolláth Mihály, hideg arcod vízbe mártod vacog-ragyog tükörképed ennyire látsz világodból jó lesz mint másnak azt hitted most már látod másért örülsz szádat már hiába tátod valakik már gödröt ásnak mi volt azt igaznak hitted csillogása hamis gyémánt – szakadékánTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Anni úgy érezte szép lassan megbolondul. Egyformán teltek a napjai, egyforma volt a nappala, estéje. Olyan rutinszerűen ment ki minden reggel a konyhába kakaót készíteni, hogy, a kanál már magától beletalált a bögrébe. Ebbe az egyhangúságba nem vegyült egy csipetnyi jó sem. Fásult volt, unt mindent és mindenkit. Tudta, hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

furcsa hajnalokon ráncos fényben egyedül járt a réteken aludni vágyott mint mások otthonszagú ágyakban biztonság nyugalmában megkapni még az utolsó haladékot ébredésig mint a réten túli házakban épp oldalukra fordulók az erdő felé tartott bakancsa kórókba indázó fagyökerekbe akadt loholt a háta mögött hálótermek nehéz lélegzete szemébe fúródott a meztelenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Színes a hajnali égbolt, távol a szél neki hódolt, ím az idő kerekén: csorba a nyár erején. Festi a kinti világot, törli a képtelen álmot, csillog a domb tetején, sárgul a fákon a fény. Itt az a perc, ami némán átsuhan emberi arcán, észre se’ venni: a mult gondjaitól szabadult!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hajnali köszöntő Ablakhomályban fénycsibék kaparásznak árnyakat. Nőnek gyorsan – kukorékol máris kinn a virradat! Tündöklik a hajnal. Tisztán ömlik fény és nyugalom. Fecskevillám cikáz. Szellő terít virágillatot. Fél éjszaka langyos eső esett, friss a levegő. Kedvem, mint kiteregetett, szélfújt ruhák, lebegő. Dagadozó kedélyemnek, fény királya, légy tanú! A jelenlét örömévelTovább…