On:
In: Próza, Szépirodalom

El kellett volna indulni. Összedobálni pár dolgot egy bőröndbe, és menni. Hátrahagyni mindent, amit eddig boldog életnek hívott. Egyszer látta valami filmben, hogy a főszereplőnek volt egy összekészített bőröndje arra az esetre, ha valami katasztrófa miatt el kellene hagynia az addigi életét. Benne volt minden, ami kell. Útlevél, néhány rendTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak a csend ül ma itt, vendégként betekint majd a hold est felé nem marad itt soká behajol sok-sok árny, ágyamra rávetül, mint a csend itt megül. Hármacskán így leszünk csend, árny s én heverünk itt.   Nem marad Nagyfeszültségű vezeték-hintáján ül a hold, csupasz jegenyék karmolják az eget. FáradtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak Akárhogy is haragudtam rád Mert pillanatnyilag haragudtam Már tudom csak a beszélgetés hevében Néhány jelentéktelen véraláfutás Semmiség Mással is Csak nem sírok egy ilyen apróság miatt Mert túl fáradt voltál Mert nagyon szeretsz ám engem és féltesz Mert olyan vagyok mint a legkisebb királylány Amelyik azzal jött hogy úgyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

olyan jól csinálom mindenki elhiszi hogy én vagyok pedig csak a kaszkadőröm: felkelek reggel olyan pólót és olyan nadrágot veszek fel mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm a rántottát lágyan eszem és úgy kortyolom a kávét mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm és úgy megyek dolgozni a lámpánálTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. Vadrózsa fonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Senki se tudja, mióta aszfaltoznak itt ezek a lapátkezű, szőrös munkások. Szép nagy út lesz ebből, csak ezt hajtogatják folyton, szilvapálinkát isznak és erős cigarettát szívnak hozzá, és ebédszünetben húst esznek, nem kecske vagyunk mi, mondják a lapátkezű, szőrös munkások, és nevetnek, mert olyanok ezek, mint akik még nem láttakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

FÉNYLŐN A SÖTÉTSÉGEN ÁT Eukleidész szerint „a pont olyan valami, aminek nincs része.” – gondoljunk erre, ha fel akarjuk ismerni valódi természetünket, mert a tudat tiszta és nincsenek megkülönböztető tulajdonságai, költőibb nyelven; csak haladj a térben, mindenről megfeledkezve, fénylőn a sötétségen át, a nádvirágok fehérsége kötöttségek nélkül tűnik elő…  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Akárhogy is kapálózol: csak a test van, semmi más. Belevesznél vagy kitörnél: mindenképp biztos bukás. Akárhogy is kapálózol: csak lélek van, semmi más. Tested ne akard levetni: tőle nincs feloldozás. Próbálkozhatsz újra s újra. Lélek és test: börtönöd. Mindkettő csak magát fújja – és egyikhez sincs közöd.   *Szabó T.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Talán, ha egyszer csak, és éppen, és alig… Szétszórod önmagad, koppanva érsz falig. Azt mondod hogy, sebaj! Simítod homlokod. Rosszabb volt még tavaly. Folyton mondogatod. Nem javult a helyzet, belegondolsz, tudod. Fenékig a kelyhet, most is kiihatod. Élni kellene még! Kevés lett az ösztön. Van e erő elég, ami ösztönözzön?Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

csak azért is szürke foltként fedni be lapot csak azért sem mindenáron láttatni, hogy vagyok befeszülni, beszorulni lövészárkok közé bajusz alatt mosolyogni, hányszor lőnek fölé csak azért is elcserélni gránitra a márványt csak azért sem hagyni önként két gyereket árván végighúzni, végigúszni ezt a hibbant versenyt célra törni elfelejtve, hogyTovább…