szemed nyisd ki hallgasd belső monológodat rázd ki az ész tarisznyáját felejtsd el amit tanultál mindig állva maradva mint a fák gondolatlan szellemek súgjanak neked tudatlanság boldog kábulatában áramtelt tekinteted hatoljon át ruhán bőrön húson részecskéid keveredjenek össze Isten darabkáival külön utat járj a résen át Te tekintesz ki haTovább…
Csodálkozás A homlok folyócskáiban ámulat úszkál. A szemöldök lesz a tornyok széptevője. Az égbolt felé tart a felső, az alsó héj ismeretlen tisztáson át jégbe hull. Angyalok várják a pillanat végét. Kerek szemek az áramlat hátán a holdat kergetik. Undor A szemrés az éj homályába szűkül. Csupa távollét minden,Tovább…
Érzékelés kegyelmében A folyamatos jelenlét, a legédesebb perc gördülő állandósága tart csak minket ébren, s vonja ki érzésünkből az időlegest, s győzi le a mulandót. Megszakad múlt és jövő láncolata, ami volt, jelen lesz, az eleven jövő nagy éji sóhaja, előttünk lebeg. Az érzékelés kegyelmében egybeolvadva méri szívünk ami volt,Tovább…
Hajnalasszony mikor homályos szemtükröd képei álmokkal teli láthatatlan hamvai éppen szöknek tőled el gondolsz-e rám mikor a hajnali üdeség ringásában a finom fuvallat megsimít érzed-e kezemet arcodon s mikor csukott szárnyakkal egy angyal suttogja füledbe üzenetemet látod-e aggódó tekintetem? Mona Lisa a Szajnában Ázik a titokzatos mosoly a nagyTovább…
Páternoszter Az erőt sugárzó masina úgy tűnik percenként újat tud alkotni, a színrelépő különbözik a megelőzőtől. Mély hangon bátran merül alá, először lába, aztán a törzse tűnik el, majd keserű szája. Újabb fülke: világos szőke haj, apró fogak sóhaja, ringató vörös körmök. S jön sorban a sok sápadtan mosolygó agyvelő,Tovább…
Autónk a havas úton megcsúszott, és a forgalommal szemben állt meg, A kanyarulatból egy kamion vakon vonult, egyenlőtlen párviadalt vívni felénk. Figyelembe véve a fizika törvényét, tudtuk elkerülhetetlen lesz összeütközésünk. Furcsamód mégsem éreztem félelemet, de belső hangom fohászkodni kezdett… …engedd hallanom a suttogó fákat, érezni arcomon az esőcseppeket, bőrömön aTovább…
Költemény Lemondok a versfaragásról, ha szórnom kell valutámat a szavakat, megyek, amerre a szabad gondolat visz, bátran vállalom szabott formák rácsait szétfeszítve ami elém jön, a sugallat varrótűit használva cérnára fűzve a sorokat, írok vers helyett valami mást, valami újat, egy költeményt. Vonítás Költészet tart életben, ha nem tudnád!Tovább…
A fekvőpadon hasra fordulva, fehér függönyök rejtekében várom, míg a nővér, elektromosságtól illatozó keze, vörös, kék és sárga drótok dús szálaival a masinához kötöz. Beszéd foszlányai jutnak át lustán hozzám. „Kölykeim, rám se néznek.” Szálunk egyre lejjebb az örök magány világába. A kegyelmes inger pontos ütemben dresszúrázza derekamat. Járják táncukatTovább…
Vershulladék Sirályok viharai szálldosnak a nyugtalan tenger fölé. Kagylók fényes hátát lökdösik a partra futó habok. Régi emlékeimet próbálom verssé tenni. Stílusom összerágott almacsutkái közt levegőért kapkodnak tojáshéj-szavaim, kávézacc sorsára jutnak verssoraim. Ha sok a pápa a kritikában,[1] és a költőt az intrika tartja tűzfogában, ujjai a feszült húrokon sokáigTovább…
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. [1] Bajom látod van elég. Hátam gerincén a hegyek Fájdalmam mérik. Zsibbadt kezem Nem tud imára kulcsolódni. Félbehagyott mozdulataim, Siketnéma módján, Kérik vigasztaló ölelésedet. Sejtjeim közt lázadók szervezkednek. Szemem homálya mégis felgyúl, Ha látniTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.